Az első epizódban a blog szerzője arról írt, hogy a MÁV-csoport hogyan károsított meg, hogyan csapott be szándékosan 13 ezer készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalót fejenként átlagosan bruttó 500 - 700 ezer forinttal.
A MÁV-csoport valódi arcát bemutató sorozat most a 2. epizóddal folytatódik:
Modernkori rabszolgatartás a MÁV-csoportnál?
Államilag szervezett és irányított, színlelt vállalkozási szerződéssel leplezett jogosulatlan munkaerő-kölcsönzés és munkabér „optimalizálás"?
A Kúria kirívóan arcpirító ítéletéről - 1. rész:
A felperes: A MÁV Zrt. kirúgott munkavállalója,
Az I. r. alperes: a MÁV Zrt., mint „Vállalkozó" (a perben érintett szolgáltatás elvállalója)
A II. r. alperes: a MÁV-Start Zrt., mint „Megrendelő" (a perben érintett szolgáltatás megrendelője)
Ügyszám: Mfv.I.10.892/2016.
A per tárgya:
Munkaviszony megállapítása felperes, mint volt MÁV Zrt. alkalmazott és a MÁV-Start Zrt. között, elmaradt munkabér megfizetése.
Az ügy lehetséges büntetőjogi következményei országos szinten:
Ha a Kúria megállapította volna a munkaviszony fennálltát felperes és a MÁV-Start Zrt. között, akkor ez a következőket jelentette volna:
2007-től kezdődően több mint ezer munkavállaló bejelentés nélküli „fekete” foglalkoztatása, színlelt vállalkozási szerződéssel leplezett jogosulatlan munkaerő-kölcsönzés megvalósítása.
A felperes álláspontja szerint a Magyar Állam - mint az alperesek tulajdonosa - több mint ezer vasutas munkavállaló munkabérének „optimalizálása” céljából bűnszervezetet működtet.
2007-től folytatólagosan, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett különösen jelentős kárt okozó csalás, költségvetési csalás, gazdasági csalás, fiktív számlázás, jogosulatlan ÁFA visszaigénylés, bűnpártolás, hivatali visszaélés, stb., amelyet a Büntető Törvénykönyv 373. §., 374. §., illetve a 396. §. alapján legalább 10 év letöltendő szabadságvesztés büntetésének kiszabásával járhat, de a büntetési tétel a bűnszervezet létrehozása miatt akár 20 évre is emelkedhet. Az ismeretlen elkövetők elsődleges célja nem az adóelkerülés, vagyis a költségvetés megkárosítása lehetett, hanem az érintett munkavállalók munkabérén akarhattak „spórolni”.
Munkabér „optimalizálás”: Kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalók munkabérének azon elemeit, amelyekhez az idők során saját maguk is hozzászoktak azt feltétlenül kapják meg (alapbér, műszakpótlék, rendkívüli munkavégzés ellentételezése, utazási költségtérítés, cafetéria), azonban minden más bérelemet - melyek felismeréséhez már komolyabb jogi szakismeret is szükséges - központilag „lepapíroznak”, hogy azt ne kelljen részükre megfizetni.
A MÁV-Start Zrt. az érintett munkavállalók esetében a munkabér megfizetésének mellőzésével, a bejelentés nélküli foglalkoztatással, a munkáltatást terhelő közterhek meg nem fizetésével, valamint a MÁV Zrt. színlelt gazdasági tevékenységeiről kiállított fiktív számlák után fizetendő áfa jogosulatlan visszaigénylésével 2007. óta több tízmilliárd forint vagyoni hátrányt okozhatott egyrészt az érintett vasutas munkavállalóknak, másrészt a költségvetésnek.
A MÁV-Start Zrt. 2007. óta - a Személyszállítási Üzletági tevékenység hozzá történő kiszervezését követően - országszerte több száz, jellemzően alacsonyabb forgalmú szolgálati helyein - ahol a kiszervezés előtt csak egy, a MÁV Zrt. munkavállalója végzett el valamennyi munkaköri feladatot - munkaerővel (alkalmazottakkal) már nem rendelkezett, de a nem létező munkaerőt leplezni tudta úgy, hogy a MÁV Zrt.-t úgynevezett „strómannak" használta, mivel az rendelkezett az Adóhatósághoz bejelentett munkaerővel, legálisan foglalkoztatott forgalmi szolgálattevői munkakörben munkavállalókat.
A MÁV-Start Zrt. menedzsmentje a hozzá kiszervezett személyszállítási tevékenység (menetjegy értékesítés) elvégzését ezeken az alacsonyabb forgalmú állomásokon is a háttérben elrejtőzve munkáltatóként viselkedve irányította és ellenőrizte. A MÁV-Start Zrt.-től havi rendszerességgel kapott bújtatott ellenérték fejében a MÁV Zrt. egy színlelt vállalkozási (polgári jogi) szerződés megkötésével saját magát formálisan munkáltatónak tüntette fel és a saját létszámába tartozó, jellemzően állását féltő, kiszolgáltatott helyzetű munkavállalóit utasította az általa kiszervezett (érdekkörébe, profiljába már nem tartozó) személyszállítási tevékenység további elvégzésére.
Természetesen a MÁV Zrt. a kiszervezést követő időszakban a tőle kiszervezett, de formálisan újból elvállalt személyszállítási feladatok tekintetében ténylegesen valós gazdasági tevékenységet már egyáltalán nem végzett, mivel a munkavégzés a MÁV-Start Zrt. telephelyein (személypénztáraiban) valósult meg, annak irányítása és ellenőrzése alatt, ezzel kvázi szolgáltatásnyújtásnak leplezve a tulajdonosi kapcsolat fennállta miatt egyébként is tiltott munkaerő-kölcsönzést.
„Minden olyan esetben, amikor egy külsős szervezet munkavállalói vállalkozási / megbízási szerződés keretében egy munkáltató munkaterületén, annak mintegy a szervezetrendszerébe is épülve, a munkáltató vezető vagy kijelölt munkavállalóinak utasítása alapján, annak alárendelten végzik feladatukat, felmerülhet a színlelt szerződéssel történő (jogosulatlan) munkaerő-kölcsönzés munkaügyi szabálytalanságának bizonyíthatósága.”
Forrás: Máriás Attila, Muhoray Beáta -
Színlelt szerződéssel történő munkaerő kölcsönzés a munkaügyi ellenőrzések tükrében (2016)
„A munkaerő-kölcsönzés, mint konstrukció lényege, hogy (a munkaviszonyon kívül álló harmadik fél), a kölcsönvevő meghatározott időre úgy jut a munkaviszony sajátosságainak megfelelő alárendelt, utasítható munkaerőhöz (munkáltatói jogkörhöz), hogy neki magának nem kell munkaviszonyt létesítenie (a munkavállalóval). Így mentesül a munkaviszonyhoz kötődő adminisztratív, közteher-fizetési kötelezettségek, vagy a jogviszony létesítése-megszüntetése körüli jogi teendők (munkaszerződés megkötése, felmondás közlése) és kockázatok (felmondási védelmek, csoportos létszámcsökkentés szabályai, felmondás indokolásával kapcsolatos kötelezettségek) alól.”
Forrás: Dr. Kártyás Gábor - Munkaerő-kölcsönzés az új Mt. alapján (2013)
A több mint 10 éve tartó, vélhetően államilag szervezett színlelt vállalkozási szerződéssel leplezett jogosulatlan munkaerő-kölcsönzést megvalósító „konstrukcióról" az Adó- és a Munkaügyi hatóság, valamint a Szakszervezetek milliós havi fizetéssel „megáldott" vezetői is tudnak, csak felette vélhetően „felsőbb utasításra" szemet hunynak.
A felperes álláspontja szerint azok a MÁV Zrt. alkalmazottak (jellemzően forgalmi szolgálattevők), akik olyan - jellemzően kisebb forgalmú - állomásokon teljesítenek szolgálatot ahol a MÁV-Start Zrt nem alkalmaz munkavállalókat (információst, pénztárost), - mert az számára munkaerő-gazdálkodás szempontjából gazdaságtalan lenne - és emiatt kénytelenek rendszeresen „személyszállítási ügyfélszolgálatot” fenntartani az utazóközönség valamint a vonatra várakozó személyek részére, azok valójában a MÁV-Start Zrt.-vel is munkaviszonyban állnak, csak nem tudnak róla! Párhuzamosan két munkáltató felé teljesítenek, de munkabért csak az egyiktől kapnak.
A felperes munkavállaló 2014. május hónapban az elsőfokú eljárás során jegyzőkönyvbe mondta az ügy munkajogi konzekvenciáit, miszerint:
„Előadom továbbá, hogy … ez nem egy értékesítési szolgáltatás. Itt egy munkaerő kölcsönzésről van szó, mert a MÁV Zrt. odaadja a MÁV Start Zrt.-nek az én szaktudásomat, munkaerőmet. A MÁV Start Zrt. pénztárában látom el ugyanis a személypénztári feladatokat, az ő bélyegzőjét használom, az ő nyomtatványait, infrastruktúráját. A MÁV-Start tehát munkaerőt igényel a MÁV Zrt.-től….. munkaerő kölcsönzési megállapodásról nem tudok, és nekem sincs erről szerződésem, de hivatkozom arra, hogy szerintem ez egy burkolt munkaerő-kölcsönzés…”
Egy hónappal később a munkáltató válasza az volt erre, hogy a felperest mondvacsinált indokok miatt az állásából kirúgta. Felperesnek 22 éve tartó munkaviszonya volt az alperesnél, de ez sem számított.
A „szakszervezet" - a VDSZSZ „Szolidaritás" - melynek 2003. óta felperes is tagja volt - ez esetben nem volt szolidáris, a legfelső vezetés úgy viselkedett mintha felperes nem is lett volna tag és mintha nem is történt volna az égvilágon semmi sem.
Az ügyben eljárt bíróságok vélhetően „felsőbb utasításra” az ügyet „eltemették". Fontos szerepet játszott az ítéletek indokolásában a tényállás eltorzítása, a „kreatív” jogértelmezés, a joggal való „bűvészkedés”, a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való jog semmibe vétele.
Tényállás részletesen:
Felperes munkavállaló 1991. október és 2014. június között több szolgálati helyen állt a MÁV Zrt. alkalmazásában. A munkaszerződéseiben megnevezett munkakör mindvégig csak a Pályavasúti tevékenységhez (üzletághoz) tartozó forgalmi szolgálattevő volt. Felperes ugyanakkor a munkaviszonya kezdetétől annak megszüntetéséig folyamatosan ellátta a Személyszállítási tevékenységhez (üzletághoz) tartozó belföldi személypénztáros munkakör feladatait is, mivel mindvégig több olyan alacsonyabb forgalmú állomáson teljesített szolgálatot, ahol még a kommunista Kádár-rendszerben kialakult ideológiának megfelelően mindkét feladatkört „egyszemélyben” a forgalmi szolgálattevők látták el.
A felperes munkaideje alatt folyamatosan, egymástól időben el nem különíthető módon látta el mindkét munkakört a forgalmi irodában, valamint a mellette található különálló pénztárhelyiségben. Felperes munkabérben mindvégig kizárólag csak a MÁV Zrt.-től részesült.
A MÁV Zrt. szervezetében a tevékenységek (üzletágak) - az Európai Unió által kötelezően előírt - különválasztása miatt országos szinten jelentős átalakításokra került sor. Köztük 2007. július 1-jétől a MÁV Zrt. Személyszállítási Üzletági tevékenysége, valamennyi munkaköre - köztük a belföldi személypénztári is - kiszervezésre került. A feladatkört a létrejött egyik leányvállalat, a MÁV-Start Zrt. vette át, amelynek 100%-ban tulajdonosa a MÁV Zrt. lett.
A kiszervezés következtében a személyszállítási tevékenység folytatásához szükséges tárgyi és személyi feltételek átadásra kerültek:
- A gazdasági egység (infrastruktúra) országos szinten a MÁV-Start Zrt. részére átadásra került. (Pénztárhelyiség, értékmegőrző berendezések, menetjegykiadó gép (VMAEF), jegytekercs, menetjegy készlet, bélyegzők, számadások, szigorúan elszámolandó nyomtatványok, pénztárnapló, pénztárkassza, váltópénz)
- A korábban a MÁV Zrt. Személyszállítási Üzletághoz tartozó valamennyi munkakör - köztük a belföldi személypénztáros, valamint az e munkakört irányítani és ellenőrizni hivatott pénztárellenőri és pénztárvizsgálói munkakör is az újonnan e célra létrehozott MÁV-Start Zrt. szervezetébe került át. A kiszervezéssel érintett munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók - munkáltatói jogutódlás keretében a MÁV-Start Zrt. létszámába kerültek át.
A munkáltatói jogutódlás következtében a MÁV-Start Zrt. csak azokon a jellemzően nagyobb forgalmú állomásokon rendelkezett belföldi személypénztáros munkakörű munkavállalóval, ahol a kiszervezés előtt is kifejezetten a személyszállítási tevékenység elvégzésének céljából voltak foglalkoztatva.
A MÁV Zrt. a tőle kiszervezett Személyszállítási Üzletághoz tartozó tevékenységet a továbbiakban - tárgyi és személyi feltételek hiányában - ellátni nem tudta, emiatt a felső vezetés sem hozott már szakmai döntéseket.
A személyszállítási tevékenységet ekként csak a MÁV-Start Zrt. tudta volna ellátni, de a kiszervezés után azokon az alacsonyabb forgalmú állomásokon - ahol korábban a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág létszámába tartozó forgalmi szolgálattevők „egyszemélyben” látták el a személypénztári munkakört is - munkaerővel már nem rendelkezett, mivel a forgalmi szolgálattevői munkakört a kiszervezés nem érintette, e munkakört betöltő munkavállalók a MÁV Zrt., mint Pályavasúti Társaság szervezetében maradtak továbbra is.
A MÁV-Start Zrt.-nek nem állt szándékában az, hogy az alacsonyabb forgalmú állomásokon saját munkaerőt alkalmazzon a MÁV Zrt. létszámában maradó forgalmi szolgálattevők helyett a hozzá kiszervezett személyszállítási tevékenység további elvégzésére.
A Magyar Államnak, mint az alperesek tulajdonosának viszont az volt a politikai és gazdasági érdeke, hogy a forgalmi szolgálattevők a kiszervezést követően is ugyanúgy lássák el a kiszervezett személyszállítási feladatokat (menetjegy értékesítés, utastájékoztatás) is.
A MÁV Zrt. részéről tehát az volt az elvárás minden érintett forgalmi szolgálattevő - így felperes felé is -, hogy a kiszervezés ellenére ugyanúgy végezze tovább a munkáját, lássa el mindkét munkakört, mintha nem is történt volna tevékenység kiszervezés. Mindkét munkaköri feladat elvégzése ugyanis „belefért” az érintett munkavállalók, így a felperes munkaidejébe is.
A 2007. évi kiszervezést követően a MÁV Zrt., mint Pályavasúti Társaság a tőle kiszervezett, tehát érdekkörébe, profiljába már nem tartozó személyszállítási tevékenység további „elvégzését” országos szinten több mint 200 alacsonyabb forgalmú szolgálati helyen - ahol a MÁV-Start Zrt.-nek nem állt rendelkezésére saját munkaerő - a munkavégzéshez szükséges tárgyi és személyi feltétel hiánya ellenére formálisan „papíron” elvállalta, így a forgalmi szolgálattevők továbbra is elvégezték a feladatot.
Az alperesek 2007. illetve 2008.-ban megkötött vállalkozási (polgári jogi) szerződéseinek szó szerinti értelmezése még munkaerő biztosításáról szólt:
„A Pályavasút (MÁV Zrt.) a megbízás szakszerű végrehajtásához szükséges munkaerőt (pályavasúti pénztárkezelőt), aki a forgalmi tevékenység ellátása mellett az értékesítési és számadópénztári tevékenységet látja el, akkor biztosítja, ha a Vasútvállalat (például MÁV-Start Zrt.) az éves menetrendváltás előtt 6 hónappal jelzi, hogy mely szolgálati helyeken kíván pályavasúti pénztárkezelőt igénybe venni.”
A Munka Törvénykönyve 2006. december 31.-ig engedélyezte a munkaerő-kölcsönzést azon felek között, akik tulajdonosi kapcsolatban álltak egymással:
„A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodás semmis akkor, ha a szerződő felek egyébként "tulajdonosi kapcsolatban" állnak egymással. Az (1992. évi) Munka tv. 106. §-a szerint tulajdonosi kapcsolatnak minősül, ha az egyik munkáltató tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a másik tulajdonosával, vagy a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással. Kiemeljük, hogy a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között 2006. január 1-jén fennálló megállapodások esetén e tulajdonosi kapcsolatra vonatkozó tilalmi szabályt 2007. január 1-jétől kell alkalmazni.”
Forrás: Kommentár az 1992. évi Munka Törvénykönyvéhez
2010.-től kezdődően a MÁV Zrt., mint "Vállalkozó" már vállalkozási (polgári jogi) szerződést kötött az alacsonyabb forgalmú állomásokon munkaerő nélkül maradt MÁV-Start Zrt.-vel, mint "Megrendelő"-vel, ami szerint munkaerő biztosítása helyett már „szolgáltatás nyújtásaként” ellenérték fejében elvállalta a menetjegyek értékesítését valamint a számadópénztári tevékenység elvégzését:
Pályavasút (MÁV Zrt.) által nyújtható egyéb szolgáltatások:
3.4 Értékesítési tevékenység szolgáltatás
„A szolgáltatás tartalmazza a Pályavasút személyzete által végzett menetjegy értékesítést meghatározott szolgálati helyeken.
3.4.5 A szolgáltatás díja
XX Ft / eladott jegy db
3.5 Számadópénztári tevékenység szolgáltatás
A szolgáltatás tartalma az értékesítési tevékenység során eladott menetjegyekkel és a Vasútvállalat javára beszedett bevételekkel, kiadásokkal kapcsolatos számadó pénztári tevékenységek elvégzése.
3.5.5 A szolgáltatás díja
X.XXX Ft / elszámolási óra
A menetjegy-értékesítés tekintetében az érintett szolgálati helyek száma 2017 végére 26.-ra csökkent.
Azonban azokon a szolgálati helyeken, ahol a MÁV Zrt., mint Vállalkozó a szerződés értelmében elvállalta a kiszervezett személyszállítási (jegyértékesítési és számadópénztári) tevékenység elvégzését, a feladat elvégzéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges tárgyi (infrastruktúra) és személyi (pénztárellenőr) feltételeket nem kérte vissza a tevékenység Megrendelőjétől, a MÁV-Start Zrt.-től, és saját maga se alkalmazott szakértelemmel rendelkező munkavállalót a kiszervezést követően.
Így a munkavégzéshez szükséges infrastruktúra és szakértelem hiányában a kiszervezett személyszállítási tevékenységet a szerződéssel ellentétben a MÁV Zrt. helyett ténylegesen a MÁV-Start Zrt. végezte. A MÁV-Start Zrt. formálisan „papíron" csak Megrendelő volt, de a valóságban munkáltatóként viselkedett, mert a munkavégzést irányította és ellenőrizte, vagyis munkáltatói jogkört gyakorolt a MÁV Zrt. érintett munkavállalói, így felperes felett is.
A személyszállítási tevékenység kiszervezése után a MÁV-Start Zrt. országos szinten minden személypénztárt a sajátjának tekintett. A bélyegzőket a saját nevére cserélte ki, az eladott menetjegyek után a saját adószámát, számlatömbjét használta. Ott is ahol a vállalkozási szerződés értelmében csak „Megrendelői" státuszban volt, mert a MÁV Zrt. formálisan „papíron” elvállalta helyette a tevékenység elvégzését.
A MÁV-Start Zrt. úgy viselkedett a személypénztárt kezelő forgalmi szolgálattevőkkel szemben - beleértve felperest is -, mintha ők is munkaviszonyban állnának a MÁV-Start Zrt.-vel, mintha munkáltatói jogutódlás keretében ők is átkerültek volna a MÁV-Start szervezetébe, létszámába.
A MÁV-Start Zrt., mint leányvállalat szempontjából annak a körülménynek nem volt jelentősége, hogy a pénztárkezelő esetleg más, számára érdektelen tevékenységet (munkakört) is elvégzett a MÁV Zrt., mint anyavállalat irányítása és ellenőrzése mellett.
A MÁV-Start Zrt. számára csak az volt fontos, hogy amikor az utas jegyet kívánt venni, illetve menetrendről, kedvezményekről, jegyárakról tájékoztatást szeretett volna kapni, akkor a MÁV Zrt. munkavállalója az utas kérésének tegyen eleget és végezze el a feladatot.
A MÁV-Start Zrt. úgy viselkedett, mintha valamennyi személypénztárában rendelkezésére állna saját munkaerő.
A „szolgáltatásnyújtás” a gyakorlatban a következő módon valósult meg:
- A felperes a MÁV Start Zrt. nevében és érdekében, annak telephelyén (személypénztárában) értékesítette a menetjegyet, adott az utasok részére tájékoztatást, információt menetrendről, jegyárakról, kedvezményekről.
- A felperes a MÁV-Start Zrt. tulajdonában maradó jegykészletet, jegytekercset használta, amelyért „Felelősségvállalási Nyilatkozat” alapján teljes anyagi felelősséget kellett vállalnia a MÁV-Start Zrt. felé.
- A nagyobb forgalmú telephelyeken a MÁV-Start Zrt. alkalmazásában álló belföldi személypénztároséval teljesen azonos munkaköri feladatokat látott el felperes, amit azonos módon, azonos körülmények között végzett el.
- A személypénztárba belépésre jogosultak körét a MÁV-Start Zrt. egyoldalúan határozta meg. Így a pénztárkezelőn kívül csak a MÁV-Start Zrt. alkalmazásában álló pénztárellenőr és pénztárvizsgáló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók voltak jogosultak a pénztárhelyiségbe belépni, ott tartózkodni, a felperes munkáját megszervezni, felügyelni, irányítani és ellenőrizni.
- A pénztárellenőr a felperes részére rendszeresen határidőre elvégzendő munkaköri feladatokat határozott meg, (a hó közi és hó végi pénztári zárlat elkészítésének az időpontja, számadások időbeni vezetése),
- A pénztárellenőr a felperes által vezetett pénztárnaplóban kifogásokat közölhetett a felperes munkavégzésének minőségével kapcsolatban,
- A pénztárellenőr közvetlen utasítási, ellenőrzési jogköre kiterjedt a munkavégzés minden részletére (alá- fölérendeltségi viszony).
- A felperes nem megfelelő munkavégzése esetén a pénztárellenőr jogosult volt vele szemben felelősségre vonást kezdeményezni.
- A személypénztárban a munkavégzéshez szükséges tárgyi eszközöket a MÁV-Start Zrt. biztosította a felperes részére (pénztárhelyiség, értékmegőrző berendezések, menetjegy készlet, jegytekercs, VMAEF menetjegy-kiadó gép, bélyegzők, pénztárnapló, számadások, számlatömb, pénztárkassza, váltópénz).
- A munkavégzés részletszabályait a MÁV-Start Zrt. által kiadott „Parancskönyv” és egyéb belső utasítások (P. 1. sz., P. 5. sz.) tartalmazták.
- A felperes a pénztárban befolyt bevétellel közvetlenül a MÁV-Start Zrt. felé tartozott elszámolni, a bevétel közvetlenül a MÁV-Start Zrt. javára realizálódott.
- Amikor a menetjegy eladásáról az utas kérésére a felperes számlát állított ki, azon a MÁV-Start Zrt. neve, bélyegzője, adószáma volt feltüntetve.
A MÁV-Start Zrt. olyan módon üzemeltette azokat a személypénztárakat amelyeket a MÁV Zrt. alkalmazásában álló forgalmi szolgálattevők kezeltek, hogy szükség esetén azok alkalmasak legyenek szervezeti és strukturális változtatások nélkül arra, hogy egy adott pillanattól kezdve akár azonnali kezdéssel már a MÁV-Start Zrt. munkavállalói végezzék el a szükséges pénztári feladatokat.
Alapelvek a munkajogban
A Munka Törvénykönyve (Mt.) 32. § szerint:
„A munkaviszony alanyai a munkavállaló és a munkáltató."
A munkaviszonyban a munkavállaló alárendelt pozícióban önállótlan függő munkát végez.
„Munkaviszony esetén a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg, hierarchikus alá-fölérendeltségi viszony létrejöttét eredményezi.”
Forrás: 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról
Az elvégzett munka eredménye (termék vagy szolgáltatás) úgy jön létre, hogy az alárendelt pozícióban lévő munkavállaló részére a munkáltató konkrét utasításokat ad, önállótlan munkavégzését a munkáltató irányítja és ellenőrzi.
Nem megfelelő munkavégzés esetén a munkáltató felelősségre is vonhatja a munkavállalót, legvégső esetben pedig az állásából is elbocsáthatja.
A munka elvégzéséhez, az eredmény eléréséhez tárgyi és személyi feltételek szükségesek.
A munkáltató akkor tudja irányítani, utasítani és ellenőrizni a munkavállalót, ha a munkáltató rendelkezik a munkavállaló által elvégzett tevékenység vagy szolgáltatás ellátásához szükséges tárgyi (infrastruktúra, munkahely) és személyi feltétellel (bejelentett szakértelemmel, szaktudással rendelkező munkaerő).
Ez az elv valósul meg az 1996. évi Munkaügyi Ellenőrzésről szóló Törvény (Met.) 1. § (6) bekezdése szerint:
„... a munkavállaló foglalkoztatója (munkáltatója) az, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja.”
A Mt. 42. § (2) bekezdésének a) pontja szerint pedig:
„A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni.”
A munkáltató munkaerőhöz, illetve ezáltal akár bevételhez is juthat, ezért a hagyományos munkaviszonyban a munkavállalót irányító, foglalkoztató munkáltató munkaszerződést köteles kötni a munkavállalóval.
Bejelentés nélküli (fekete) foglalkoztatásnak minősül az az eset is, ha a munkavállaló munkavégzését ténylegesen irányító, ellenőrző munkáltató nem köt munkaszerződést a munkavállalóval.
A munkavállaló munkavégzését irányító, ellenőrző vállalkozás gazdasági tevékenységet valósít meg, a vállalkozásnak ez által telephelye keletkezik a munkavégzés helyszínén.
BH2000. 128. Telephelynek (fióktelepnek) minősül az a hely, ahol a munkáltató bizonyos tartóssággal tevékenységet folytat és munkavállalókat foglalkoztat
„A kiszervezésről szóló döntés során figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben a vállalkozási tevékenységet a (feladatot kiszervező) megrendelő telephelyén kell elvégezni, adott esetben a megrendelő által biztosított eszközökkel, akkor ennek feltételeit a felek megfelelően biztosítsák és arról szerződésükben is célszerű rendelkezniük. A vállalkozási tevékenység végzésével a (kiszervezett tevékenységet ellátó) vállalkozónak - ideiglenese vagy tartósan - telephelye keletkezik a megrendelő telephelyén, amely mind cégjogi, mind adójogi (például helyi iparűzési adó) oldalról kötelezettségekkel jár.”
Forrás: dr. Kovács Szabolcs - Kiszervezés vagy munkaerő-kölcsönzés? (2016)
Munkaviszonyban a munkavégzés díjazás (munkabér) ellenében történik.
A Mt. 42. § (2) bekezdésének b) pontja szerint:
„a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni."
Aki a munkavégzést ténylegesen irányítja, az munkáltatónak (foglalkoztatónak) minősül, ezért annak kell ezt a kötelezettséget teljesítenie.
Hagyományos munkaviszonyban, ha a munkavállaló munkáját több munkáltató is irányítja és ellenőrzi, akkor mindegyik munkáltató bérfizetéssel tartozik a munkavállaló felé.
BH2002. 504. A szerződéseket nem elnevezésük, hanem tényleges tartalmuk alapján kell minősíteni.
BH1997. 152. Önmagában a munkaszerződés, mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony.
„A foglalkoztatás ténye önmagában is munkaviszonyt keletkeztető jogi tény, az írásbeliség elmulasztása csak részleges érvénytelenséget eredményez. Ez azt jelenti, hogy az írásba foglalás nélküli megállapodás alapján a munkajogviszonyból jogok és kötelezettségek keletkeznek (munkáltató bért köteles fizetni a munkavállalónak, a bekövetkezett munkabalesetért kártérítési kötelezettsége keletkezik).
A 30 napos határidőn túl a szerződés érvénytelenségére egyik fél sem hivatkozhat.
A munkaügyi hatóság nem hoz létre szerződést a felek között, hanem a már (írásba foglalás nélkül) létrejött munkaviszony fennállását állapítja meg."
Forrás: dr. Szárazné dr. Zara Andrea - Munkaügyi ellenőrzés a munkáltatónál (2008)
Mt. 27. § (1) Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
(2) A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni.
Ptk. 6:71. § [Szerződéskötési kötelezettség jogszabály alapján]
(1) Ha jogszabály szerződéskötési kötelezettséget ír elő (például munkaszerződés), és a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja.
Mt. 44. § A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.
„Az Mt. sajátos szabályt állapít meg az érvénytelenségre, és annak a feloldására ilyen esetben. Mivel magát az írásba foglalást a jogszabály egyoldalúan a munkáltató kötelezettségévé teszi, ezért annak elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló, és ő is csak a munkába lépést követő 30 napon belül hivatkozhat.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a 30 nap eltelte után a munkaviszony írott munkaszerződés nélkül is érvényesen létrejöttnek minősül, és egyedül az írásbeliség elmaradására tekintettel nem alkalmazható az Mt. 10.§-ban foglalt érvénytelenség jogkövetkezményei."
Forrás: A színlelt szerződéses bújtatott munkaviszony (2014)
„Munkaszerződésnek kell tehát tekinteni az olyan megbízási, vállalkozási, illetve egyéb szerződést, amellyel a felek valójában munkaviszonyt létesítenek, de azt más jogviszonnyal igyekeznek leplezni.”
Forrás: Gyulavári Tamás - A gazdaságilag függő munkavégzés szabályozása (2014)
„Az anya- és leányvállalat közötti munkaerő-kölcsönzést tiltja az Mt., de erre az ellenőrzések során nem szoktak nagy figyelmet fordítani. A gond itt az életszerűséggel van. A közös tulajdonosi háttérrel rendelkező cégeket arra kényszerítik ezzel, hogy kreatívak legyenek a dolog „lepapírozásában”, például szolgáltatásként könyveljék a munkaerő-kölcsönzést.”
Forrás: Molnár Marianna - Kiszorulnak a csalók a munkaerő-kölcsönzésből (2014)
„A (munkaerő) kölcsönzést csak regisztrált cégek végezhetik jogszerűen, illetve olyan munkavállalókat kölcsönözhetnek, akikkel munkaszerződést kötöttek és foglalkoztatásukat hivatalosan bejelentették. A kölcsönzés kizárólag ezekkel a feltételekkel jogszerű.
A szabályok azonban kijátszhatók úgy, hogy a munkaerő átengedését (kölcsönzést) cégek közötti vállalkozói szerződéssel leplezik.
A legtöbb probléma a munkaerő-kölcsönzés és a vállalkozás elhatárolása során merül fel.
A megállapodás tárgya vállalkozási szerződés esetén valamilyen szolgáltatás nyújtásával elért eredmény létrehozása, míg a munkaerő-kölcsönzésnél a szerződés teljesítése a munkavállaló (feletti munkáltatói jogkör) átengedésével megvalósul. Míg vállalkozási szerződés alapján a vállalkozót eredményfüggő díjazás illeti meg, addig munkaerő-kölcsönzésnél a munkavállalók teljesítménye nem befolyásolja a kölcsönzési díj mértékét.
A vállalkozó munkavállalóit saját maga látja el utasításokkal, irányítja munkájukat és végrehajtását ellenőrzi, munkaerő-kölcsönzés esetén mindez a kölcsönbevevő feladata, korlátlan utasítási joggal rendelkezik a munkavégzés helyének, idejének és tartalmának meghatározása tekintetében." - hangsúlyozta Dr. Dudás Katalin, az ELTE ÁJK Munkajogi Tanszékének tanára.
(Dudás Katalin 2002. februártól az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) elnökhelyettese, majd 2009. decembertől 2010. júliusi leváltásáig az elnöke volt.)
Forrás: Szilágyi Katalin - Sok a jogi kérdőjel a munkaerő-kölcsönzés körül (2008)
„Számos, eddig munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég szüntette be tevékenységét, mások ugyanakkor színlelt megbízási vagy vállalkozási szerződéssel igyekeznek leplezni munkaerő kölcsönzési tevékenységüket.
Ezért, ha a (tevékenységet, szolgáltatást nyújtó) Vállalkozó munkavállalói a (munkaviszonyon kívül álló harmadik fél) Megrendelő vezetőjének részletekbe menő utasítása és ellenőrzése mellett végzik a tevékenységüket a Megrendelő munkaterületén, annak eszközeivel, akkor a legtöbbször az derül ki, hogy a munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében nyilvántartásba vétel és engedély nélkül engedték át ellenérték fejében történő munkavégzésre.” - magyarázza Máriás Attila, a BDO Magyarország HR üzletágának vezető munkaügyi tanácsadó partnere, aki négy évig munkaügyi felügyelőként is dolgozott.
Forrás: Piac és profit - Hogyan trükköznek a csaló munkaerő-kölcsönzők? (2015)
„A munkaerő-kölcsönzési tevékenység során is számos új adóelkerülési módozat került előtérbe. Van úgy, hogy a társaságok (cégek) megbízási, vállalkozási szerződést kötnek. Ezek a szerződések tulajdonképpen azt jelentik, hogy az egyik cég, azaz a "Vállalkozó" a másik cég, azaz a "Megrendelő" részére munkaerőt biztosít, ugyanakkor a Felek nem alkalmazzák a munkaerő-kölcsönzés szabályait.
Mindezek mellett a "Megrendelő" nem minősül foglalkoztatónak, nincs járulékfizetési, sem bejelentési kötelezettsége a (vele szerződésben álló "Vállalkozó" által) foglalkoztatott munkavállalók után.”
Forrás: Dr. Veress Júlia - Munkaerő kölcsönzésről, kicsit másképp (2018)
Jelenleg a munkaerő-kölcsönzők tevékenysége pénzügyi letéthez és engedélyhez van kötve. Vagyis, aki e tevékenységet kívánja folytatni, le kell tenni egy nagyobb összeget - éves szinten 15 millió forintot - egy letéti számlára és amennyiben megfelel az előírásoknak, akkor kaphat működési engedélyt. A tevékenységet csak fordított áfafizetés keretében lehet folytatni.
Ezzel kapcsolatban nagyon sok csalás fordult elő, a kihágások pedig továbbra sem szűntek meg teljesen - magyarázta Máriás Attila, a BDO Legal vezető tanácsadója. Sokan azt csinálják ugyanis, hogy nem munkaerő-kölcsönző céget működtetnek, hanem csak egy "mezítlábas" kft.-t, saját szolgáltatásukat pedig úgy számolják el, mintha az tevékenység lenne - például leltározás, takarítás, vagy egyéb. Így nem az történik, hogy munkaórákat szolgáltatás formájában átszámláznak, hanem a szerződés alapján úgy tűnhet, mintha két vállalkozás közötti szolgáltatás-megrendelésről, illetve annak teljesítéséről lenne szó, holott ténylegesen nem szolgáltatásnyújtás zajlik, hanem emberek ellenérték fejében munkavégzésre történő átengedése. Ez már munkaerő-kölcsönzésnek minősül!
Forrás: K. Kiss Gergely - Drasztikus változás a munkaügyi ellenőrzéseknél - hadüzenet a zsebbe fizetőknek (2019)
„A törvény tiltja a munkaerő-kölcsönzést olyan kölcsönbeadó és kölcsönvevő között, akik tulajdonosi kapcsolatban állnak egymással [Mt. 217. § (1) a) b)]. A tilalom célja annak elkerülése, hogy a magas munkavállalói létszámot foglalkoztató munkáltatók saját maguk alapítsanak egy csak a számukra, a piaci árak alatt szolgáltató munkaerő-kölcsönző céget, és azon keresztül biztosítsák munkaerő-igényüket. Egy ilyen eljárással élvezhetnék a munkaerő kölcsönzés rugalmas szabályait, miközben egyetlen saját munkavállalójuk sem lenne. Ez azonban összeegyeztethetetlen a munkaerő-kölcsönzés rendeltetésével."
Forrás: Dr. Kártyás Gábor - Amikor tilos munkaerőt kölcsönözni (2015)
„Az 1992. évi Mt. szerint (2006. január 1.-től), ha a kölcsönvevő olyan kölcsönbeadótól vett igénybe munkaerőt, aki munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására nem volt jogosult, vagy nem kötött szabályos munkaszerződést az átengedett munkavállalóval, úgy a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő között jött létre – a törvény erejénél fogva – munkaviszony [1992. évi Mt. 193/G. § (8)–(13) bekezdés]. Ezt a mögöttes felelősséget az új Mt. kifejezetten már nem tartalmazza.
Ugyanakkor a munkaügyi hatóság vagy bíróság egy konkrét eljárásban továbbra is juthat arra a következtetésre, hogy a tények összessége alapján a munkaszerződéssel nem rendelkező, vagy illegális kölcsönbeadó által foglalkoztatott munkavállaló valójában a kölcsönvevővel áll hagyományos, határozatlan idejű munkaviszonyban [Met. 1. § (5) bekezdés]."
Munkaerő-kölcsönzés: mi változott? (2013) és Amikor a tartós kölcsönzés lejár (2016)„A munkáltató utasítási joga a munkajogviszony legsajátosabb vonása, amely alkalmas arra, hogy a munkaviszonyt más, a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyoktól elhatárolja.
A munkáltató szervezetén belül - a szervezettség érdekében - szükség van a munkamegosztásra, az együttműködésre és az ehhez nélkülözhetetlen hierarchikus struktúrára. Mindez a munkáltató utasítási jogkörének biztosítását is igényli, amely szervezeti és jogi alá-fölé rendeltséget hoz létre a szervezet és a munkavállaló viszonyában - a jogviszony fennállása alatt és csak a munkavégzés körében.
Más vonatkozásban - így például a munkaszerződés megkötése, módosítása, megszüntetése - a munkavállaló mellérendelt helyzetben van, vagyis a munkáltató nem kényszerítheti rá egyoldalúan akaratát. A munkáltató utasítási jogát a törvény korlátozza, ennek gyakorlása nem ütközhet a munkavállalót védő szabályokba (pl. a munkaidő mértékére és beosztására vonatkozó garanciák).
Az utasítási jog a munkaviszony egyik meghatározó, a polgári jogi keretek közötti munkavégzéstől elkülönítő minősítő jegye. Ugyanakkor az utasítási jog nemcsak a munkaviszony, hanem a polgári jogviszony keretébe tartozó munkavégzés során is érvényesül, azonban jelentős a tartalmi eltérés a két - azonos elnevezésű - jogkör között.
Munkaviszony esetén a munkáltató utasítása a munkavégzés minden elemére, valamennyi fázisára kiterjedhet, polgári jogi (vállalkozási) viszony esetén a "Megrendelő" viszont csak az elérendő eredmény tekintetében adhat utasítást a "Vállalkozó" számára .
A vállalkozási szerződés esetében az utasítás általában a meghatározott ügyre, a szolgáltatás tárgyára, és nem magára az ehhez kapcsolódó, ezt megvalósító munkafolyamatra vonatkozik.
A munkaviszony és a polgári jogi keretek közötti munkavégzés közötti elhatárolás érdekében szükséges a vállalkozási jogviszonyban érvényesülő utasítási jog tartalmának rövid áttekintése:
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerint - vállalkozási szerződés esetén - a "Vállalkozó" a "Megrendelő" utasítása alapján köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek a Ptk. rendelkezéseitől eltérhetnek. A törvényi általános szabály szerint a "Megrendelő" a "Vállalkozó"-t utasításokkal láthatja el, a "Vállalkozó" pedig köteles ezeket az utasításokat követni.
A vállalkozási szerződés(ben foglaltak) teljesítése a "Megrendelő" érdekében történik, ezért indokolt, hogy a "Vállalkozó" a "Megrendelő" elképzeléseire tekintettel legyen. Az utasítási jog azonban nem korlátlan. A "Megrendelő" nem utasíthatja a "Vállalkozó"-t (vagy annak alkalmazottját), hogy a munkáját mi módon szervezze meg, a munkát milyen sorrendben végezze el, és az utasítással nem okozhat többletköltséget a "Vállalkozó" számára. Az utasításadási jog nemcsak a szerződés kötésekor, hanem a munkavégzés során a teljesítésig megilleti a "Megrendelő"-t.
Munkaviszonyban a "Munkavállaló" a munkát a "Munkáltató" utasítása szerint köteles ellátni.
A munkára vonatkozó szabályok a munkavállaló kötelezettségeit csak bizonyos mértékig határozzák meg, a munkavállaló kötelezettségeinek csak meghatározott kereteit képesek előírni. E keretek kitöltését biztosítja a munkáltató utasítási joga, amely kiterjedhet a munkavégzés egész folyamatára, annak módjára, helyére és idejére, a munkavégzés valamennyi fázisára.
A munkaviszonyban a munkáltatói jogokat gyakorló személy nem különül el a munkavégzés folyamatától, szemben a polgári jogi keretek közé tartozó vállalkozási jogviszony "Megrendelő"-jétől.
A munkáltatói jogkör gyakorlójára hárul a munka megszervezésének, irányításának és ellenőrzésének kötelezettsége, amelyhez szükségszerűen járul a munkáltatói jogkörgyakorló és a munkavállaló közötti, alá-, fölérendeltségen alapuló kapcsolat."
Forrás: Munkaadó Lapja - A munkáltató utasítási joga (2007. szeptember)
Folytatás a 2. részben:
