Elcsalt „túlórapénzek" nyomában!
13.000 készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló utólagos elszámolása 1. rész:
2017. július 12.-én ítéletet hirdetett a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság.
Azokhoz kívánok szólni, akik 2016. szeptemberben és 2018. áprilisban utólagosan elmaradt munkabérben (újraszámfejtésben) részesültek, mivel készenléti jellegű munkakörben voltak foglalkoztatva.
A Munka Törvénykönyvének 2012. július 1. napjától 2016. június 17. napjáig hatályban volt 101. § (3) bekezdése szerint:
„Ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.”
„Készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vagy szombatra, vagy az azt közvetlenül követő vasárnapra lehet(ett) rendes munkaidőt beosztani; mindkét napra nem.”
Forrás: Kártyás - Petrovics - Takács: Kommentár a Munka Törvénykönyvéhez
Mind a 13 ezer újraszámfejtésben részesült munkavállalót fejenként több százezer forinttal finoman fogalmazva egyszerűen ÁTVERTEK!!!
Nem kicsit, Nagyon! Tudatosan, előre megfontolt szándékkal, szakszervezeti „asszisztálással” (VSZ-VDSZSZ-PVDSZ).
Az elsőfokú bíróság ítélete szerint nem csak az Mt. 101. § (3) bekezdés által érintett szombati napokra járó túlóra pótlékot kellett volna a MÁV-csoportnak kifizetnie, hanem annál jóval több mindent is.
A Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság 10 oldalas ítéletének indokolása szerint:
„…fenti szombati napokon ledolgozott munkaórákat munkaidő beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésként kell tekinteni.”
„… szombati napokon ledolgozott órák nem számolhatóak bele a munkaidőkeretbe, a havi kötelező óraszámba, mivel a munkaidőkeretből hiányzó óraszámokat nem lehet kipótolni a rendkívüli munkavégzés időtartamával, óraszámával…”
A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő meghatározásakor az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékét kell számításba venni. [Mt. 93. § (2) – (3)]
A beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő. [Mt. 88. § (2)]
A MÁV-csoport ugyanis jogellenesen kipótolta mind a 13 ezer érintett munkavállaló esetében. Az érintett szombati napokra, mint munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés időtartamára a túlóra pótlékot kifizette (ezt is csak két részletben!), de az időarányos alapbért (túlóra alapot) ez idáig nem fizette ki, mert azt jogellenesen beszámította a csak rendes munkaidőt tartalmazható munkaidőkeret időtartamába!!!
„Az alperesnek a munkaidőkeret egészére áll fenn a foglalkoztatási kötelezettsége, az alperes nem teljesítette, a havi munkaidőkeretnek megfelelő szolgálatot nem írt ki, kevesebb óraszámban tervezte meg a havi rendes munkaidő beosztást, mint a havi kötelező óraszám. Így a rendes munkaidőből hiányzó ledolgozatlan óraszámokat elmaradt szolgálatnak kell tekinteni, amelyre a Kollektív Szerződés (29. § 6.) alapján a munkavállaló távolléti díjra jogosult."
A bíróság ítélete szerint a munkaidőkeretből hiányzó óraszámokra a már kifizetett alapbér helyett távolléti díj jár!!!
„Tekintettel arra, hogy az alperes az állásidőre, az elmaradt szolgálatra járó alapbért a felperesnek kifizette a tévesen a rendes munkaidőnek vélt ledolgozott szombati napok után a felperes távolléti díj – személyi alapbér különbözetére jogosult…”
„A fentiekre tekintettel a felperest az Mt. 143. § (1) bekezdése alapján a perbeli szombati napokra rendkívüli munkavégzésért járó alapbér és bérpótlék is megilleti.”
Bíróság elsőfokú ítélete esetemben: 397.580 forint elmaradt munkabér kifizetése,
a MÁV Zrt. alperes által jogosnak tartott összeg: 101.090 forint volt.
Perbeli időszak esetemben: 2013. február - 2014. június (17 hónap) volt.
A VDSZSZ Szolidaritás Szegeden kettő pert is megnyert jogerősen a MÁV-Start Zrt.-vel szemben:
- A 2016. február 26.-án kihirdetett ítélet szerint kaptam volna bruttó 101.090 forintot,
- A 2017. október 12.-én kihirdetett ítélet értelmében kapnék további bruttó 5.465 forintot,
Összesen a két jogerős ítélet alapján bruttó 106.555 forintot.
A következő összefoglaló táblázat világosan megmutatja az átverést:
Mind a 13 ezer érintett munkavállaló az alperesi álláspont szerint lett kifizetve!
|
Kereset összesítése |
Elsőfokú ítélet Felperes |
Alperes |
|
(korrekció) - 1 órai alapbér helyes számításának hatása |
3.959 |
0 |
|
Újraszámfejtés - 1 órai alapbér helyes számításának hatása |
0 |
-24.877 |
|
Rendkívüli munkavégzés szombaton: (185,29 óra) alapbér - Mt. 101. § (3) |
183.435 |
0 |
|
Rendkívüli munkavégzés szombaton: (185,29 óra) bérpótlék Mt. 101. § (3) |
131.936 |
131.936 |
|
Távolléti díj - alapbér különbözet foglalkoztatási kötelezettség megszegése miatt: (215,7 óra) MÁV Zrt. KSZ 29.§ 6. |
64.040 |
0 |
|
Távolléti díj - alapbér különbözet állásidő (Szolgálat elmaradás miatt): (47,67 óra) MÁV Zrt. KSZ 29.§ 6. |
14.210 |
0 |
|
Műszakpótlék 30 % |
0 |
-29 |
|
Nem kórházi ellátás 60% |
0 |
-475 |
Összesen |
397.580 |
106.555 |
|
Levonás - Túlóra alap (időarányos alapbér) munkaidő-kereten felül: (10,51 óra) |
-10.512 |
0 |
|
Levonás - Túlóra bérpótlék munkaidő-kereten felül: (10,51 óra) |
-5.465 |
-5.465 |
Levonással összesen |
381.603 |
101.090 |
A 2017. október 12.-i Szegedi Törvényszék által kihirdetett jogerős ítéletnek nem volt tárgya az Én esetemben megítélt szombati napokra járó időarányos alapbér (túlóra alap) és a foglalkoztatási kötelezettség részbeni megszegéséből adódó távolléti díj - alapbér különbözet!
Ezek a jogcímek a jogosan megillető elmaradt munkabér 2/3-át teszik ki!
Minden munkavállaló, aki 3 éven keresztül klasszikus „négyes túrban" teljesített szolgálatot, és az egy órai alapbére bruttó ezer forint körül volt, az körülbelül bruttó 700.000 forintot bukott azzal, hogy a MÁV-csoport „eltüntette" illetve szándékosan nem számolta el a fenti táblázatban vastagon kiemelve aláhúzott jogcímeket!
A MÁV Zrt. alperes a Budapest Környéki Munkaügyi Bíróság elsőfokú ítélete ellen fellebbezést nyújtott be, ezért az még nem jogerős!
Azonban:
1, Az ítélet indokolásában szereplő jogelveket több online szakcikk is megerősítette:
„A beosztható óraszámnál kevesebb teljesítés és az esetleges túlóra - a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségéből eredően - nem vonható össze.”
„A munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőt teljesítése után már nem lehet „kiegyenlíteni” azzal, hogy később a munkáltató arányosan kevesebb órát oszt be.”
„…beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, amelyet az adott hónapban el is kell számolni. Ez független attól, hogy az adott hónapra egyébként az összesen beosztható órát (rendes munkaidőt) felhasználta-e a munkáltató.”
„Ha a munkáltató nem osztja be az adott munkaidőkeretben beosztható összes órát, úgy nem tesz eleget foglalkoztatási kötelezettségének. Az így kieső órákat állásidőként kell elszámolni…ez megint csak független attól, hogy ugyanabban a hónapban volt beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő is.”
Forrás: Dr. Kártyás Gábor - Nem szabályos a munkaidőt egyenlegként számítani
SzMDSz - A túlórás cikk margójára és Újra: munkaidő-beosztás módosítása, állásidő, túlóra
Az írásokban szereplő jogelvek (rendkívüli munkaidő, állásidő) „betonba vannak vésve” a magyar munkajogban. Az elsőfokú eljárásban tanúk nem kerültek meghallgatásra. A Törvényszék kógens jogkérdésekben mérlegelési jogkörrel nem rendelkezhet, ezért teljes bizonyossággal valószínűsíthető, hogy helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét. 2×2 soha nem lesz 5, bár ezt a szintén kógens elvet a MÁV Zrt. alperes képviseletében eljáró Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre jogtanácsos...
... a fellebbezésben igyekszik cáfolni, indokolni és bizonyítani!
Az elsőfokú ítélet indokolásában leírt jogelveket szintén alátámasztják Dr. Kovács Szabolcs: "Bérszámfejtés a gyakorlatban" című könyvében szereplő, a szerző által levezetett gyakorlati példái is.
2, A MÁV Zrt. alperes a tárgyalás berekesztése előtt „utoljára” és „akciósan” kompromisszumos ajánlatot tett számomra. Az általa korábban jogosnak tartott 101.090 forintot hirtelen „nagylelkűen” felemelte 250.000 forintra, a peren kívüli megegyezés érdekében. A munkáltató részéről azért lett volna kulcsfontosságú a peren kívüli megegyezés, mert így ítéleti indokolás hiányában nem derült volna ki a „turpisság”.
3, A MÁV Zrt. alperes a per folyamán - az általa etalonnak tekintett - a Szegedi Törvényszék jogerős ítéletére hivatkozott, mely szerint kizárólag a rendkívüli munkavégzés bérpótlékát ítélte meg a Bíróság az érintett munkavállaló részére. Én viszont cáfolhatatlan bizonyítékokkal alá tudtam támasztani azt, hogy a szegedi jogerős ítélet téves, mivel a Bíróság a szombati napokon ledolgozott rendkívüli munkavégzés óraszámait jogellenesen beszámította a - csak rendes munkaidőt tartalmazható - munkaidőkeret óraszámaiba!
Az érvelésemet a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság - a 2016. februári szegedi jogerős ítélet létezése ellenére - elfogadta!
A bírói tanács elnökének az elsőfokú ítélet meghozatalakor tudomása volt arról, hogy egy létező másik jogerős ítélet értelmében 13 ezer érintett munkavállaló tévesen megfogalmazott jogelv szerint lett - „jóval szerényebb módon” - kifizetve, mint ahogy felperes részére az ítéletben döntött!
4, A 2017. július 12.-én Budapesten kihirdetett elsőfokú bírósági ítélet indokolásában leírt jogelvek egyébként teljesen megegyeznek
- egyrészt a VDSZSZ honlapján közzétett, a MÁV-csoport által 2016. márciusban kiadott belső utasításában leírtakkal, amely szerint:
„Az így elszámolt rendkívüli munkavégzés nem része a ledolgozandó kötelező munkaidőnek, így ezt a munkaidő-mennyiséget a havi kötelező óra eléréséig pótlólagosan le kell dolgoztatni."
- másrészt a 2016. április 11.-én szintén a VDSZSZ honlapján megjent, a szakszervezet elnökének, Halasi Zoltánnak nyilatkozatában elhangzottakkal:
„Egy közös nyilatkozat, ami kiadásra került az aláíró szakszervezetek és a munkáltató (MÁV-Start) között. Ez arról szól, hogy amennyiben az a munkavállaló, aki vasárnap dolgozik és szombaton is munkát végez az a Munka Törvénykönyvének megfelelő díjazásban részesül. Tehát az rendkívüli munkavégzésnek számít, azt a rendkívüli munkavégzési díjazást kapja, ami a MÁV-Startnál a sávos díjazásba benne van. Az viszont közös véleményünk szerint ez az idő a havi kötelező órába nem számít bele. Abban az esetben, hogy ha a munkavállaló nem teljesíti ezen felül a havi kötelező óráját, akkor a munkáltató természetesen a törvényeknek megfelelően állásidőt, tehát távolléti díjat fizet az számára. Természetesen azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy ez nem számít bele a havi kötelező órába, hiszen a törvény azt mondja, hogy aki vasárnap dolgozik, az szombaton rendes munkaidőbe nem lehet beosztani.”
A 13 ezer érintett munkavállaló utólagos kifizetése a Szegedi Törvényszék által 2016. februárban született jogerős ítéletben leírtak szerint történt, de mind a MÁV-csoport márciusi belső utasítása, mind Halasi Zoltán áprilisi nyilatkozata homlokegyenest ellentétben áll a februári ítéletben leírt azon elvvel, ami szerint az érintett szombati napokon ledolgozott óraszámok a munkaidőkeret (havi kötelező óraszám) részét képezik.
5, Nyíregyházán László Gábor VDSZSZ tagszervezeti vezető is - az őt képviselő ügyvéd javaslatára - a részemre megítélt elvekről beszélt 2015. szeptember 16.-án, egy hónappal a szegedi elsőfokú ítélet kihirdetése (2015. október 20.) előtt:
László Gábor: „… utána a (VDSZSZ) honlapon értesültem arról, hogy Szegeden is beadtak egy ugyanezzel kapcsolatos pert.”
Riporter: „Nálatok azonban van valami plusz a Szegedihez képest?”
László Gábor: „Igen. Ezt pedig az ügyvéd úr tanácsolta, ezt is vegyük bele a keresetbe. Így hogy rendes munkaidőként ezt a szombati napot nem lehetett volna elszámolni csak rendkívüli munkaidőként, így ez által abban a hónapban a havi kötelező óránk nem volt meg. Így ha nem volt meg a havi kötelező óránk, akkor azt a fennmaradó időt a munkáltatónak állásidővel kellene díjaznia. És még ezt is kérjük pluszba, hogy ezt is fizesse ki.”
De Gábor sajnos a Szegedi Törvényszék 2016. februári jogerős ítéletével megegyező módon - 2016. április 13.-án - egyezséget kötött a MÁV-Start Zrt.-vel, ezért az ügyvéd úr által tanácsolt „nagy igazságra" Nyíregyházán sem derült fény. A VDSZSZ az egyezséget egyébként örvendetes eredménynek tartotta.
A szegedi „próbapert” az generálta, hogy Kurunczi Imre, a VDSZSZ Szegedi Start Tagcsoport ügyvivője szabadidejében szerette a Munka Törvénykönyvét „bújni” és 2015. márciusban „fedezte fel” az azóta már megszüntetett 101. § (3) bekezdését.
A szegedi próbaperben az elsőfokú Bíróság csak a szombati napra járó „túlóra" pótlékát ítélte meg, a rendkívüli munkavégzés idejére a munkavállalót jogosan megillető időarányos alapbér kifizetését a VDSZSZ a perben nem követelte!
Miért születhetett Budapesten egy a számomra anyagilag jóval kedvezőbb ítélet, mint a szegedi - VDSZSZ által képviselt - próbaperben, ami alapján 13 ezer munkavállaló utólagos kifizetése megtörtént?
A válasz abban rejlik, hogy Én már az első pillanattól kezdve kihangsúlyoztam a keresetemben, hogy:
a) A beosztás szerinti munkaidő kizárólag csak rendes munkaidő lehet, ezért a rendkívüli munkavégzés időtartama nem lehet a munkaidőkeret része!
Mt. 88. § (2): „Beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő.”
„A munkaidőkeret a rendes munkaidő mértékének az általános munkarendtől eltérő beosztása.”
Forrás: Kártyás - Petrovics - Takács: Kommentár a Munka Törvénykönyvéhez
b) A perben érintett szombati napokon ledolgozott munkaidő óraszámait hiába osztotta be előre a munkáltató, egy jogszabályi háttér [Mt. 101. § (3) bek.] miatt ezek az óraszámok kizárólag rendkívüli munkavégzésnek tekinthetőek!
A Szegedi Törvényszék jogerős ítéletének indokolásából azt lehet vélelmezni, hogy a fenti a) pont alatti elvet a VDSZSZ a szegedi perben nem hangsúlyozta ki.
A Törvényszék ítélete szerint a VDSZSZ az elsőfokú eljárásban azt állította, hogy azért jár állásidő, mert:
1. „...jogellenes munkaidő-beosztásból következően csökkent a ledolgozandó óraszám...”
A Szegedi Törvényszék az ítéletében pedig azt állapítja meg, hogy:
2. „Az állásidőre járó alapbér iránti követelést alaptalannak találta értékelve azt, hogy a felperes számára kötelezően előírt és a munkaidőkeret formájában teljesítendő kötelező óraszám a szombati napokra történő jogellenes munkaidő-beosztásra tekintettel nem csökkent…”
Álláspontom szerint nem a munkaidőkeretben teljesítendő („ledolgozandó") (havi kötelező) óraszám csökkent - ahogy azt a Törvényszék szerint a VDSZSZ állította - hanem a munkavállaló által a munkaidőkeretben ténylegesen teljesített (ledolgozott) rendes munkaidő óraszáma, mert a munkáltató a perben érintett szombati napok óraszámait tévesen rendes munkaidőnek vélte, ezért beszámította a munkaidőkeret (havi kötelező) időtartamába. Ezt jogszerűen nem tehette volna meg! Így a munkaidőkeret teljes óraszáma nem került ledolgozásra, ezáltal állásidő keletkezett!
„Az alperes a felperes beosztás szerinti munkaidőben való foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett."
Álláspontom szerint az alperes nem tett eleget maradéktalanul foglalkoztatási kötelezettségének, mert 168 óra munkaidőkeret nem egyenlő 156 óra rendes munkaidő + 12 óra rendkívüli munkaidő összegével!
168 óra munkaidőkeret = 156 óra rendes munkaidő + 12 óra állásidő!
„Állásidőnek minősül az is, ha a munkáltató egyszerűen nem tud elég feladatot adni a munkavállalónak, és ezért akár be sem osztja munkára. Ennek tipikus példája, amikor a munkaidőkeret végi elszámolás során az derül ki, hogy a munkáltató az általános munkarendben beosztható munkaidőnél kevesebb munkaidőre osztotta be a munkavállalót. Az így kiesett, beosztani elmulasztott munkaidőre a munkavállalót alapbére illeti meg.”
„Állásidő keletkezhet munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzéssel párhuzamosan is. Például, a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint 08.00 - 16.00-ig dolgozott volna, de valójában 07.00 - 15.00-ig végzett munkát. Ekkor - bár a napi munkaidő megegyezik a beosztás szerinti nyolc órával - a 07.00 - 08.00-ig teljesített munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül, míg a 15.00 - 16.00 közötti időszak pedig állásidő lesz, mivel a munkavállaló beosztás szerinti munkaidőben nem végzett munkát.”
Forrás: Dr. Kovács Szabolcs - Amit az állásidőről tudni kell
A VDSZSZ a szegedi perben a rendkívüli munkavégzés idejére a munkavállalót jogosan megillető időarányos alapbér kifizetését nem követelte! A bíróság elsőfokú ítéletét csak a MÁV-Start Zrt alperes fellebbezte meg.
„Az Mt. általános szabálya a munkavállalók rendkívüli munkavégzésének (túlórájának) ellentételezése az, hogy a munkavállalókat a rendkívüli munkavégzés idejére időarányos alapbérük mellett bérpótlék is megilleti.”
Forrás: Dr. Kovács Szabolcs - Így lehet jogszerűen "csúsztatni" a túlórát
6, 2016. július 11-én (hétfőn) a Vasúti Érdekegyeztető Tanács (VÉT) ülésén a munkáltató által elkészített, és a szakszervezetek részére átadott Bérkarton „minta” is ellent mondott a Szegedi Törvényszék jogerős ítéletben leírtakkal. Ez ugyanis tartalmazta a túlóra pótlék mellett a túlóra alapot is! A munkáltatótól kapott Bérkarton mintát a szakszervezetek nem hozták nyilvánosságra! Ezt most helyettük kénytelen vagyok Én megtenni:
Ez a munkáltatói „nagyvonalúság” július 9.-én - két nappal az Bérkarton minta tényleges átadása előtt (!!!) - feltűnt Bárány Balázs Péternek, a VDSZSZ alelnökének is:
„És arról is tudomásom van, hogy meglehetősen jelentős, a vártnál magasabb összeg szerepel a „kalapban”.”
Persze ezt a MÁV-csoport is észrevette, ezután következett a „RENDSZERHIBA” című színpadi bohózat premier előtti bemutatója:
„A tájékoztatót követően, a nyomtatást megelőző program-felülvizsgálat során rendszerhibát fedeztünk fel. A rendszerhiba javításán a külső szállító szakértőivel közösen dolgozunk. A bérkartonok és az idő-adatlapok kiküldéséről a programhiba kiküszöbölését követően azonnal intézkedünk."
A teljesség igénye nélkül néhány Facebook hozzászólás:
- „Ez már cirkuszi produkciónak is elmenne"
- „Hazudtunk reggel, délben és este"
- „Vicc ez a cég, szarrá szívatják a melósokat"
- „Ez kész kabaré, persze büntetlenül packázhatnak az emberrel"
- „Szégyen ami itt folyik, csőcselék társaság!"
- „BEZZEG VEZÉRANYA PÉNZÉT FEL IS TUDTÁK EMELNI, ÉS FEDEZET IS VAN RÁ!!!
- „Eltűnik minden? Lehet, hogy érdemes lenne felrakni egy kilépési nyilatkozatot minden szakszervezet honlapjára! Szerintem a tagok túlnyomó része is eltűnik nemsoká!"
- „Bizalmi elv!!! Én megbíztam a munkáltatómban, cserébe elvárom, hogy tisztességesen járjon el velem szemben..!!!”
Aztán a MÁV-csoport bejelentette, hogy a rendszerhiba várhatóan péntekre meg fog szűnni:
A „rendszerbeli akadály elhárult”, a fejenkénti több százezer, összességében pedig több milliárd forintot kitevő - a rendkívüli munkavégzés ellenértékeként mindenkit jogosan megillető - túlóra alap(bér) pedig egyszerűen „eltűnt” a munkáltató által elkészített, egyébként külső „szakértők" által is auditált (!) és a munkavállalók részére 2016. szeptemberben kipostázott elszámolási jegyzékek tanúsága szerint!
„A Kollektív Szerződés a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlék szabályaitól eltérhet a munkavállaló hátrányára (Mt. 143. § és 165. §). A rendkívüli munkaidőre járó alapbér elvonására azonban nincs lehetőség. Ez következik egyrészt a munkáltatót terhelő foglalkoztatási kötelezettségből [Mt. 51. § (1) bekezdés], illetve abból az alapelvből, hogy a munkaviszonyban a munkavégzés díjazás ellenében történik [Mt. 42. § (2) bekezdés]. Ellenkező esetben ugyanis sérülne a munkavállaló munkabérhez való joga, hiszen a munkaidő megrövidítéséről lenne szó."
Forrás: Dr. Kártyás Gábor - Rendkívüli munkaidő ellentételezése
A szakszervezetek pedig nem szóltak erre semmit... Hátha ezt nem veszi észre senki…
A munkavállalók részére kipostázott bérkartonok és idő-adatlapok nem voltak alkalmasak arra, hogy az elszámolás helyességéről meg lehessen győződni, ezt a szakszervezetek sem kifogásolták!
Mt. 155. §: (2) „A kifizetett munkabér elszámolásáról a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig írásbeli tájékoztatást kell adni."
(3) „A (2) bekezdés szerinti tájékoztatásnak olyannak kell lennie, hogy a munkavállaló az elszámolás helyességét, a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.”
Mind a MÁV-csoport, mind pedig a szakszervezetek teljesen tisztában vannak azzal, hogy az érintett munkavállalókat valójában hogyan kellett volna kifizetnie!
A VDSZSZ és a PVDSZ részére a kézhez kapott bírósági ítéletet e-mailben elküldtem 2017. július 18.-án, a VSZ részére pedig szeptember 4.-én, miután egy telefonbeszélgetés során kiderült az, hogy nem is hallottak az ítélet létezéséről. Jól működik a kommunikáció a 21. században!
A szakszervezetek az érintett 13 ezer munkavállalót a július 12.-i bírósági ítélet létezéséről a mai napig NEM tájékoztatták.
Ezért kénytelen vagyok Én tájékoztatni Benneteket erről.
Az még nem tájékoztatás, hogy az egyik szakszervezet alelnöke telefonon felhív „valakit” és azt mondja neki:
„Nagy szarban lesz a MÁV, ha ez jogerőre emelkedik.”
Ahogy a FIDESZ maffia-államában az egyik zsebből a másik zsebbe „átvándorolt” közpénz elveszítette közpénz jellegét, úgy az érdekképviseletnél is egyes kiemelten fontos és politikailag kényes ügyek elveszítették az érdekérvényesítő képességüket és tájékoztatási kötelességüket.
Természetesen annak hírértéke van a szakszervezetek honlapjain, hogy például:
- Milyen lesz majd valamikor a MÁV emeletes vonata,
- Ki volt „Az év vasutas költője”, milyen volt a Zamárdi horgászverseny,
- Falfestési pályázatot hirdetett a MÁV, gőzmozdony matiné lesz a Vasúttörténeti Parkban...,
A szakszervezetek nem nézték jó szemmel a MÁV Zrt. elleni - akkor még folyamatban levő - munkajogi peremet. Nem éreztem támogató magatartást részükről! Csak abban voltak érdekeltek, hogy az Mt. 101. § (3) bekezdése utólagos normakontroll keretében ne kerüljön az Alkotmánybíróság elé.
Az „egyik” azt mondta, hogy jó dolgokat mondogatok, de ezt így csak a jövő időszakra nézve lehet alkalmazni, visszamenőlegesen nem. Ezt a Bíróság sem fogja megítélni részemre, mert utólag a munkáltató már nem tudja ledolgoztatni a munkaidőkeretből hiányzó óraszámokat. Csak a pótlékra vagyok jogosult úgy, mint a többi munkavállaló.
A „másik” azt mondta, hogy amíg a munkaidőkeret óraszámát le nem dolgozom, addig a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzésért járó díjazás csak a pótlék lehet. Időarányos alapbér (túlóra alap) csak azután illetne meg, ha már a munkaidőkeret óraszámát is túlléptem volna.
Amikor megmondtam neki, hogy a régebbi bérjegyzékeim szerint a MÁV Zrt. akkor is kifizette a túlóra alapot, ha nem volt meg a havi kötelező óraszám, akkor erre azt mondta, hogy tudomása van arról, hogy a MÁV-csoport még jelenleg is ezt a helytelen gyakorlatot alkalmazza.
Ez a „másik” még azt is felajánlotta részemre, - persze csak ha Én is úgy gondolom -, hogy „jószolgálati küldetésként” segít közvetíteni köztem és az általa - volt munkatársi kapcsolat miatt - jól ismert Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre munkajogi vezető között a peren kívüli megegyezés elősegítése érdekében!
Fogalmazzunk világosan és érthetően! Valamilyen okból kifolyólag nem akarták azt, hogy ez az ítélet megszülessen! Vajon miért nem? Engem is megpróbáltak volna „bepalizni”? Ha 13 ezer embert sikerült, akkor Én miért lennék kivétel?
Kinek az érdekét képviselik a szakszervezetek a MÁV-csoportnál???
A munkáltatótól 2003 óta havi rendszerességgel kapott kimagaslóan magas bér, és az ebből adódóan kialakult „urizáló” életvitel miatt az évek-évtizedek során hozzásimultak a rendszer akaratához. A szakszervezetek vezetői nem akarják nevüket és arcukat adni azokhoz a milliárdos nagyságrendű kényes ügyekhez, amelyek mögött a mindenkori regnáló hatalom politikai és/vagy gazdasági érdekeit sejtik vagy vélik.
A 2016. augusztusban a munkáltató és a szakszervezetek között született megállapodásba direkt belecsempészték a bérpótlék-különbözet szót azért, hogy ha később kiderülne a „turpisság” akkor arra tudjanak hivatkozni, hogy csak a bérpótlék kifizetéséről volt szó, annál többről NEM!
Pedig a VDSZSZ 2016. március 25.-én egy egyezségre hivatkozva azt állította a honlapján, hogy a munkáltató teljes körű, részletes elszámolást ígért minden érintett munkavállaló számára.
„Március 25-én egyezség jött létre a munkáltatóval: Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója vállalta, hogy a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott vasutasok részére a három éves elévülési határidőig visszamenőlegesen az év végéig átutalják az eddig kifizetetlen, elmaradt munkabéreket."
Az is egy kényes probléma, hogy az egyezség létrejöttekor (2016. március 25.-én) a 2013. évi márciusi munkabér még nem évült el, mert annak kifizetésének az esedékessége 2013. április 10. napja. Így az is megválaszolatlan kérdés maradt, hogy 13 ezer érintett munkavállaló miért csak 2013. április hónaptól kapta meg visszamenőlegesen a túlóra pótlékot?
Kinek állt az érdekében 13 ezer munkavállaló jogosan megillető további 1 havi bérpótlékának az „eltüntetése”? És a szakszervezetek mit csináltak?
A MÁV-csoportnak erkölcsi kötelessége lett volna, - a rendezett munkaügyi kapcsolatok, a jóhiszemű, példamutató és tisztességet tanúsító magatartás megtartása érdekében - hogy visszamenőlegesen már 2012. július 1.-től minden érintett megkapja a jogos járandóságát. Ezt a gesztust a MÁV-csoport nem tette meg, a szakszervezetek nem tudták vagy nem akarták ezt kiharcolni.
Részemre a Bíróság 2013. február hónaptól számította az esedékességet, mert Én „szemfüles” voltam, a keresetlevelemet 2016. március 8.-án adtam postára. Ugyanis 2016. február végén vált az a tény világossá, hogy a Szegedi Törvényszék a VDSZSZ próbaperében jogerősen kimondja a rendkívüli munkavégzés jogalapját.
Az ihletet innen kaptam, ezért természetesen köszönettel tartozom a VDSZSZ Szolidaritás mindazon tagjainak, vezetőinek, akik hozzájárultak a jogalap bíróság általi kimondatásához!
Néhány keresetlen szót azért illik szólni a MÁV-csoport érdekében is annak ellenére, hogy 2014. júniusban jogsértő, aljas és galád módon kirúgtak az állásomból. (Nem ez ügy kapcsán rúgtak ki, de ezért is kirúgtak volna!)
Valószínűleg „félretájékoztatták" őket, amikor azt mondták a MÁV-nak, hogy az új Mt. 101. § (3) bekezdés ellenére a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók hétvégén továbbra is járhatnak „túrban”.
Vasárnapi napon történő rendes munkaidőben történő munkavégzés esetén az ezt közvetlenül megelőző szombati napon történő rendes munkaidőben történő munkaidő-beosztás tilalma az 1992. évi Munka Törvénykönyvében is szerepelt 2001. július 1. napjától. De akkor többek között kivételként még szerepelt az a munkavállaló, aki megszakítás nélküli munkarendben dolgozott.
Ezt szüntette meg a 2012. július 1.-én hatályba lépett új Munka Törvénykönyve. Már csak a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás volt tiltott a hétvége mindkét napján rendes munkaidőben, a munkarend már nem volt releváns.
Valaki tehát „kurva nagyot” hibázott „odafent”!
Vajon megtalálták a bűnöst? Öt is kirúgták az állásából, úgy mint Engem?
Ezt a „malőrt" próbálják most a munkavállalók kárára „orvosolni". De a „magas labdát” illik leütni ugye?
Emlékeztetőül: A 2012. július 1. napján hatályba lépett új Munka Törvénykönyve ellentételezés nélkül megszüntette a vasutas munkavállalók még a „békebeli időkben” a szakszervezetek által a Kollektív Szerződésben kivívott azon „kiváltságát”, hogy a teljes munkaidő mértéke nem 8, hanem annál akár 5-10%-al kevesebb (7,2 7,4 7,6) óraszámban került megállapításra.
Ezt a mai napig nem „kompenzálta” a munkáltató, de ha a szakszervezeteknek lett volna egy egészen kicsike kis eszük, akkor szerepeltethették volna a Kollektív Szerződésben a következő mondatot:
A teljes napi munkaidő „törvény általi” felemelése (8 órára) azt jelenti, hogy a munkáltató garantálja a munkavállalók személyi alapbérének feltétel nélküli, a munkaidő megemelésével arányos kompenzálását. (Olyan eset is előfordult a múltban, hogy a vasutasok bérfejlesztés helyett munkaidő csökkentést kaptak!)
Ezen az egy mondaton múlt volna az, hogy amit a MÁV-Cargo privatizálásának ellentételezéseként a munkavállalók „pulykapénz” gyanánt a bal zsebükbe megkaptak 2011. és 2013. között, azt az új Munka Törvénykönyve „sajátos módon” előre megfontolt szándékkal ne vegye ki a munkavállalók jobb zsebéből. Orbán Viktor azért adta oda ezt a pénzt a vasutasoknak, mert már akkor tudta azt, hogy hogyan fogja tudni ezt „visszaszerezni”. Tehát a „pulykapénz” valójában csak egy hitelkonstrukció volt, amit még a mai napig is „törleszteni kell” a vasutasoknak.
Visszatérve a jelenbe az látható, hogy a MÁV-csoport totálisan hülyének néz - sajnos nem először - Benneteket, azt gondolják Rólatok, hogy Ti mindannyian szervilisek, képzett alattvalók vagytok. Féltek és nem vagytok elég bátrak ahhoz, hogy kiálljatok az igazatokért. Ajánlom mindenkinek Toldi Zsuzsanna nagyszerű írását:
Fogjatok össze, vegyétek fel telefonon vagy személyesen a kapcsolatot a szakszervezetekkel, és kényszerítsétek ki azt, hogy foglalkozzanak érdemben az üggyel. A cél az lenne, hogy a MÁV-csoport tegyen nyilatkozatot arról, hogy amennyiben ez az ítélet - várhatóan 2018 nyarán - jogerőre emelkedik, akkor az ítéletben foglaltakat valamennyi érintett munkavállalóra alkalmazni fogják visszamenőlegesen 2013 áprilisától, és nem akarnak kibújni a kifizetési kötelezettség alól a szokásos trükkel, mint a 3 éves elévülési idő stb.
Ne az az elv érvényesüljön, hogy: „KAPTÁL VALAMIT, FOGD BE A POFÁDAT"
Folytatás a 2. részben:
