Elcsalt „túlórapénzek" nyomában!
13.000 készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló utólagos elszámolása 3. rész:
Kiszolgáltatott munkavállalóként ebben a rendszerben miért lehetetlen jogerősen pert nyerni, érvényt szerezni a jognak a Magyar Állam érdekeivel szemben?
Az Alkotmánybíróság vagy Strasbourg döntése kell már ahhoz is, hogy kiderüljön: a rendkívüli munkaidőben megvalósuló munkavégzés időtartama nem a munkaidőkeret, hanem a „túlórakeret" része, avagy mélyrepülésben az igazságszolgáltatásba vetett hit?
A törvény tényleg mindenkire egyformán vonatkozik?
Zsinóron rángatott Törvényszéki bírók, avagy hová tűnt Magyarországon a bírói függetlenség, a tisztességes eljáráshoz való jog?
Kitüntetett, előléptetett és milliós havi fizetésért asszisztáló "fehérgalléros bűnözők" nyomában, avagy hogyan érvényesül a felfelé nyalunk, lefelé taposunk elv?
A 2. rész folytatása:
A példa szerinti esetben tehát az igazság az, hogy a munkavállalót a keddi napon 6 és 8 óra között beosztástól eltérő munkavégzés idejére a havi alapbérén felül megillet még 2 óra időarányos alapbér és - az egyébként nem vitatott - bérpótlék. Ugyanazon a napon a 14 óra 20 perc és a 16 óra 20 perc közötti 2 óra időtartam pedig állásidő lesz, viszont erre külön alapbért már nem kell fizetni, mert a munkavállaló havi alapbére tartalmazza a munkaidőkeretben a munkáltató felróható magatartása miatt beosztani elmulasztott óraszámok után járó állásidő ellenértéket is [Mt. 156. § (1) bek. a) pont].
Dr. Pál Lajos másrészt azt állította, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés időtartamát is a munkaidőkeretben teljesített munkaidőként kell számításba venni, ha a „teljesített munkaidő tartama a szerződéses munkaidőt még nem haladta meg”.
Dr. Pál Lajos állításával szemben az igazság az, hogy az Mt. 88. § (2), illetve a 93. § (2)-(3) bekezdésének együttes tartalmából egyértelműen levezethető, hogy a munkaidőkeretben teljesítendő, vagyis a számításba vehető munkaidő meghatározásakor az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti (rendes) munkaidő mértékét kell számításba venni.
BH2001. 550. (Mfv.II.10.176/1999.)
„A munkaidőkeret a rendes munkaidő hosszát határozza meg, ezért (annak) teljesítése szempontjából a rendkívüli munkavégzés (időtartama) nem vehető figyelembe, számításánál a heti pihenőnapon végzett munka tartamát figyelmen kívül kell hagyni.”
„A munkaidőkeret a rendes munkaidő mértékének az általános munkarendtől eltérő beosztása. [Mt. 97. § (2) bek.]”
(Forrás: Kártyás - Petrovics - Takács: Kommentár a Munka Törvénykönyvéhez)
(Wolters Kluwer Jogtár)
Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás
A munkaidő-beosztástól eltérő időpontban teljesített munkaidő figyelembe vétele
„A munkavállalóval közölt munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül, függetlenül attól, hogy a munkavállaló egyébként végez-e munkát a munkaidőkereten felül.
A munkavállaló beosztástól eltérő időpontban teljesített munkaidejét a munkaidő napi illetve heti korlátainak betartásánál figyelembe kell venni, azonban a teljesített munkaidőbe nem kell beszámítani.
A munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés munkaidejének a teljesített munkaidőbe történő beszámítása azt eredményezné, hogy
- vagy a munkáltatónak nem kellene a munkavállalót az előírt időben (rendes munkaidőben) foglalkoztatni, ami keresetveszteséget okozna.
- vagy munkaidőkereten felüli munkavégzés jönne létre, ami kétszeres rendkívüli munkaidőt eredményezne.”
(Forrás: Wolters Kluwer Jogtár)
A példa szerinti esetben tehát az igazság az, hogy a munkavállalót a havi alapbérén felül megilleti a keddi napon ledolgozott két órára a rendkívüli munkaidőben megvalósuló munkavégzésért járó időarányos alapbére is, mert a teljesített 2 óra nem az Mt. 88. § (2) bekezdés szerinti rendes munkaidő volt, így az a munkaidőkeretben teljesített munkaidő részeként a törvény alapján [(Mt. 93. § (2)-(3) bek.] nem vehető számításba.
Akkor lenne helye a keddi napon 6 és 8 óra közötti időtartamot beleszámítani a munkaidőkeret időtartamába, ha a beosztás közlésének időpontja az Mt. 97. § (5) bekezdés szerinti határidő (96 óra/4 nap) betartásával valósult volna meg, vagy az előzetes közlési határidő betartása nélkül, de közös akarattal történik a korábban közölt munkaidő-beosztás módosítása. Illetve a munkáltató alkalmazza a Munka Törvénykönyve munkaidő-beosztásra vonatkozó egyéb rendelkezéseit. Természetesen ebben az esetben már nem rendkívüli munkaidőről, hanem rendes munkaidőben megvalósuló munkavégzésről beszélünk.
A munkaidőkeretben az adott napon számításba vehető óraszám és a munkaidő-beosztás napi mértékének felső határára vonatkozó óraszám elhatárolása:
Dr. Pál Lajos az állásfoglalásában szándékosan „összemosta" a munkaidőkeretben az adott munkanapra számításba vehető beosztás szerinti (rendes) munkaidő mértékét [Mt. 93. § (2) - (3) bek.] az ettől jelentős tartalmi eltérést mutató ténylegesen teljesített munkaidő-beosztás napi mértékére vonatkozó törvényi korlátozás szabályaival [Mt. 99. § (2) bek. a)pont és (5) bek. a) pont]:
„A beosztás szerinti munkaidő - ahol a törvény mást nem említ - az az idő, amit a munkavállaló rendes munkaidőként köteles ledolgozni; a tényleges munkaidő-beosztási szabályokra vonatkozó törvényi korlátok alkalmazása során azonban a beosztás szerinti munkaidőnek nem csak a rendes, hanem a rendkívüli munkaidő is része"
(Forrás: Kártyás - Petrovics - Takács: Kommentár a Munka Törvénykönyvéhez)
(Wolters Kluwer Jogtár)
Ennek értelmében az adott napra előzetesen beosztott rendes, és az esetlegesen elrendelt beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő mértékének számtani összege nem lehet több ténylegesen, mint 12 óra [Mt. 99. § (2) bek. a) pont]. Ez azt jelenti, hogy akinek az adott napra 8 óra rendes munkaidőt osztanak be, számára aznapra elrendelhető még 4 óra beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén amennyiben a munkavállaló rendes munkaidőben az adott napon 12 órát dolgozik, e munkanapra részére már rendkívüli munkavégzés nem rendelhető el.
A munkaidő beosztásra vonatkozó napi törvényi korlát, mint a ténylegesen teljesíttető napi munkaidő felső határára (12 óra) alkalmazása során az elrendelt beosztástól eltérő munkaidő tartamának mértékét is számításba kell venni [Mt. 99. § (5) a) pont]. Azonban a munkaidőkeretben figyelembe veendő (havi kötelező) munkaidő mennyisége szempontjából az adott munkanapra vonatkozó beosztás szerinti (rendes) napi munkaidő mértékét lehet csak számításba venni [Mt. 93. § (2) - (3) bek.].
A Munkaügyi Levelek szerkesztősége által adott válasz:
A munkavállaló dr. Pál Lajos fentebb általa elkészített állásfoglalásával kapcsolatban megkereste a Munkaügyi Levelek szerkesztőségét, akik az alábbi választ adták a munkavállaló feltett kérdésére:
„A kérdésben kifejtett álláspont téves, az Mt. vonatkozó szabályát pontatlanul idézi.
A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben végzett munka esetén jár a bérpótlék és - természetesen - a rendkívüli munka idejére járó alapbér [Mt. 143. § (1) és (2) bek. a) pont].
A törvény szövege tehát nem a munkaszerződés szerinti napi munkaidőt, hanem az adott napra érvényes munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan teljesített időre rendelkezik emelt díjazásról.
Példa: Az általános teljes munkaidőben, napi nyolc órában dolgozó munkavállaló egy adott napra hat órára van beosztva, aminek teljesítése után a munkáltató további két óra rendkívüli munkaidőre is igénybe veszi.
Jól láthatóan az adott napi (ténylegesen teljesített) munkaidő meghaladja a beosztás szerinti munkaidőt két órával, amit a fentiek szerint alapbérrel és az alapbér 50%-ának megfelelő összegű, időarányos rendkívüli munkaidőre járó bérpótlékkal kell elszámolni.
E szempontból semmi jelentősége nincs, hogy a szóban forgó napon a végzett munka ideje nem haladta meg a munkaszerződés szerinti napi munkaidőt.
Hangsúlyozzuk, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő minden esetben rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 107. § a) pont].
A szabályozás lényege ugyanis éppen az, hogy nem önmagában a teljesített munkaidő mértékének van jelentősége, hanem annak is, hogy azt a munkavállaló a vele a törvényes határidőben, előre közölt beosztás szerint dolgozza-e le.
Az ellenkező értelmezés mellett nem volna jelentősége annak, hogy a munkavállalóval előre közölni kell a beosztását, ami viszont kulcsfontosságú szabály a munkavállaló magánéletének tervezhetősége szempontjából.”
Az állásidő kérdése:
Dr. Pál Lajos az állásfoglalásában azt is állította, hogy:
„... amikor a munkáltató a munkavállaló számára egyáltalán nem ír elő rendelkezésre állási kötelességet, (nem határoz meg munkaidőt), akkor a foglalkoztatás a munkavállaló számára előírt (rendes) munkaidőben jogellenesen marad el... ... a kártérítési felelősség szabályai állnak fenn.
... a munkáltató a foglalkoztatási kötelesség elmulasztásának tartamára járó arányos alapbért tartozik - munkavégzés hiányában is - megfizetni. A munkavállaló ezt kártérítés címén követelheti. Téves azt állítani (például: dr. Kovács Szabolcs cikke: Amit az állásidőről tudni kell), hogy ilyen esetben az állásidőre vonatkozó szabályok alkalmazásának lenne helye.”
A fentebb bemutatott példa szerinti esetben Dr. Pál Lajos értelmezése szerint a keddi nap 14 óra 20 perc és 16 óra 20 perc közötti 2 óra időtartam, mint be nem osztott, rendes munkaidőként fel nem használt időtartam nem tekinthető alapbérrel fizetett állásidőnek. Ezért a keddi napon 6 és 8 óra között teljesített két óra, mint beosztástól eltérő munkavégzés időtartama ebben az esetben „kipótolhatja" a keretben fel nem használt (hiányzó) óraszámokat.
Dr. Pál Lajos állításával szemben az igazság az, hogy a Kúria EBH2017. M.16. (Mfv.II.10.214/2016.) számú elvi bírósági határozata világosan kimondta, hogy ha a munkáltató az Mt. 51. § (1) bekezdés szerinti foglalkoztatási kötelezettsége, mint a munkaviszonyból eredő alapvető munkáltatói kötelezettsége fennáll az Mt.146. § (1) bekezdés szerinti állásidőre vonatkozó szabály alkalmazásának van helye a beosztani elmulasztott időtartam tekintetében is, amikor a munkáltató a munkavállaló számára eleve nem határoz meg munkaidőt (például egészségügyi alkalmatlanság esetén).
A Kúria álláspontja értelmében a munkáltató foglalkoztatási és alapbér-fizetési kötelezettsége nem feltétlenül és kizárólagosan a munkaidő beosztásával realizálódik, hanem már maga a munkaviszony létesítésével, valamint annak fenntartásával is. A munkaidőkeretben a munkáltató felróható magatartása által le nem dolgozott óraszámok - azokat akár beosztották, akár nem - állásidőnek fognak minősülni, így ezeket az óraszámokat a munkaidő részének kell tekinteni.
Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás
Állásidő díjazására vonatkozó szabályok
Mt. 146. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti (rendes) munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve - alapbér illeti meg.
„Állásidő. ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőben nem tud munkát végezni, a munkáltató oldalán felmerült okból. Az állásidőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a munkáltató a (munka)szerződésben meghatározott időtartam alatt el sem rendeli a munkavállaló számára a munkavégzést. Az állásidő esetében a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget."
(Forrás: Wolters Kluwer Jogtár)
A példa szerinti esetben tehát az igazság az, hogy a munkáltató által a keddi napon beosztani elmulasztott 14 óra 20 és 16 óra 20 perc közötti 2 óra időtartam a munkáltató beosztás szerinti (rendes) munkaidőben történő foglalkoztatási kötelezettségének [Mt. 51. § (1) bek., 146, § (1) bek.] fennállására tekintettel állásidőnek minősül és arra alapbér jár a munkavállalónak, függetlenül attól a körülménytől, hogy ugyanazon napon munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés is megvalósult.
Dr. Pál Lajos törvénnyel ellentétes (contra legem) jogértelmezése (Összefoglaló Táblázat):
| Dr. Pál Lajos törvénnyel ellentétes (contra legem) jogértelmezése |
A törvény szerinti (secundum legem) jogértelmezés |
|
|
A munkáltató foglalkoztatási kötelességét mind a rendes munkaidő beosztásával, mind a rendkívüli munkaidő elrendelésével teljesítheti. A munkaidő teljesítése szempontjából nem tehető különbség a tekintetben, hogy a munkavégzésre rendes vagy rendkívüli munkaidőben került-e sor. |
|
A munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége a beosztás szerinti (rendes) munkaidőben áll fenn [Mt. 51. § (1) bek.], ugyanis a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés elrendelése a munkáltató számára nem kötelezettség, hanem csak egy lehetőség. A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni. [Mt. 51. § (1) bek.] A munkavállaló a munkaszerződés alapján vállalt kötelezettségét beosztás szerinti (rendes) munkaidőben teljesíti. A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti (rendes) munkaidőben nem tesz eleget (állásidő) - az elháríthatatlan külső okot kivéve - alapbér illeti meg. [Mt. 146. § (1) bek.] Az állásidő fogalmilag beosztás szerinti (rendes) munkaidőben valósul meg. |
|
A beosztástól eltérő munkaidőt mind elrendelésekor, mind teljesítésekor szerződés szerint teljesítendő / teljesített munkaidőként (rendes munkaidőként) kell figyelembe venni, hiszen a rendkívüliség jellege nem abban jelenik meg, hogy a munkavállalónak a munkaszerződésben kikötött időtartamhoz képest többet kell dolgoznia, hanem abban, hogy a munkáltató a közölt munkaidő-beosztástól eltér.
Havi bérezés esetén a havi bér - feltéve, hogy a teljesített munkaidő tartama a szerződéses munkaidőt még nem haladta meg - tartalmazza a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésért járó alapbért is. |
|
Rendkívüli munkaidő: a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő [Mt. 107. § a) pont] A törvény szövege nem a munkaszerződés szerinti napi munkaidőt, hanem az adott napra érvényes munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan teljesített időre rendelkezik időarányos alapbér és bérpótlék megfizetéséről [Mt. 143. § (1) és (2) bek. a) pont] A szabályozás lényege az, hogy nem önmagában a teljesített munkaidő mértékének van jelentősége, hanem annak is, hogy azt a munkavállaló egyrészt a törvényes határidőt betartva, előre közölt beosztás szerint, másrészt a törvény a beosztásra vonatkozó egyéb korlátozásainak figyelembe vételével dolgozza-e le. EBH2002. 788. Tiltott joglemondás miatt semmis a munkaszerződésnek az a rendelkezése, amely szerint a személyi alapbér a rendkívüli munkavégzés ellentételezését is magában foglalja. A munkavállalót a rendes munkaidejében végzett munkájáért a munkaszerződésben megállapított személyi alapbérnek megfelelő munkabér illeti meg (1992. évi Mt. 142. §). Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén a munkavállalónak - a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül - a havi alapbére jár [Mt. 156. § (1) bek. a) pont] A rendkívüli munkaidőre járó alapbér elvonására nincs törvényes lehetőség. Ez abból az alapelvből, következik, hogy a munkaviszonyban a munkavégzés díjazás ellenében történik [Mt. 42. § (2) bek.]. |
|
Mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidőt a munkavállaló által teljesített munkaidőként kell számításba venni, hiszen az Mt. 86. § semmi különbséget nem tesz a munkaidő rendes vagy rendkívüli jellege tekintetében.
Nézetem szerint megalapozatlanok és téves jogértelmezésen alapulnak azok az álláspontok, melyek szerint a (munkaidő-beosztástól eltérő, például a heti pihenőnapra elrendelt) rendkívüli munkaidőt (munkaidőkeret alapján) teljesített munkaidőként ne kellene figyelembe venni. |
|
A munkaviszonyban a munkaidő elszámolása nem egyszerű egyenlegként történik, ahol a munkáltató felróható magatartásából eredően a be nem osztott munkaórák és a munkáltató által elrendelt rendkívüli munkaidő kiegyenlítené egymást. A beosztható óraszámnál kevesebb teljesítés és az esetleges rendkívüli munkaidő - a munkáltató rendes munkaidőben fennálló foglalkoztatási kötelezettségéből eredően - nem vonható össze. BH2001. 550. A munkaidőkeret a rendes munkaidő hosszát határozza meg, ezért annak teljesítése szempontjából a rendkívüli munkavégzés időtartama nem vehető figyelembe, számításánál a heti pihenőnapon végzett munka tartamát figyelmen kívül kell hagyni. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő meghatározásakor az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékét kell számításba venni. [Mt. 93. § (2) – (3) bek.] A beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő. [Mt. 88. § (2) bek.] A munkaidőkeret a rendes munkaidő mértékének az általános munkarendtől eltérő beosztása. [Mt. 97. § (2) bek.] Munkaidőkeret időtartama = rendes munkaidő [Mt. 88. § (2) bek.] + állásidő [Mt. 146. § (1) bek.] számtani összege. |
|
Amikor a munkáltató a munkavállaló számára egyáltalán nem ír elő rendelkezésre állási kötelességet, (nem határoz meg munkaidőt), akkor a foglalkoztatás a munkavállaló számára előírt (rendes) munkaidőben jogellenesen marad el, a kártérítési felelősség szabályai állnak fenn. A munkáltató a foglalkoztatási kötelesség elmulasztásának tartamára járó arányos alapbért tartozik - munkavégzés hiányában is - megfizetni. A munkavállaló ezt kártérítés címén követelheti. Téves azt állítani, hogy ilyen esetben az állásidőre vonatkozó szabályok alkalmazásának lenne helye. |
|
EBH2017. M.16. számú elvi bírósági határozat értelmében, amennyiben a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége, mint a munkaviszonyból eredő alapvető munkáltatói kötelezettsége fennáll, az állásidőre vonatkozó szabály alkalmazásának van helye a beosztani elmulasztott időtartam tekintetében is, amikor a munkáltató a munkavállaló részére eleve nem határoz meg munkaidőt (például: egészségügyi alkalmatlanság esetén). [Mt. 51. § (1) bek., 146. § (1) bek.] A Kúria elvi döntése értelmében a munkáltató foglalkoztatási és alapbér-fizetési kötelezettsége nem feltétlenül és kizárólagosan a munkaidő beosztásával realizálódik, hanem már maga a munkaviszony létesítésével, valamint annak fenntartásával is. |
Megjegyzendő, hogy a hivatkozott bírói joggyakorlat egy része még az 1992. évi Mt. szabályai alapján születtek meg, Tekintettel arra, hogy ezekben a kérdésekben a jelenleg hatályos szabályozás nem tartalmaz elvi jelentőségű különbséget, az ítéletek következtetései továbbra is irányadónak tekinthetők.
Dr. Pál Lajos által lektorált „Munkaidőkeret Kalauz" című könyv:
Dr. Pál Lajos állásfoglalása ellentmond az általa korábban lektorált „Munkaidőkeret Kalauz” címmel megjelent könyvben leírtakkal is. A 244 oldalas szakkönyv Máriás Attila, a BDO Magyarország vezető munkaügyi tanácsadójának szerkesztésében jelent meg 2013 szeptember hónapban.
A könyv fedőlapján és a 4. oldalon is az látható, hogy a könyvet Dr. Pál Lajos lektorálta:
A könyv 10. oldalán a következő olvasható:
„Köszönettel tartozom Dr. Pál Lajosnak, aki vállalta, hogy a kéziratot lektorálja, észrevételeivel, tanácsaival segítette munkámat.”
A könyv 82. - 85. oldalain az alábbiak olvashatóak:
A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő és a beosztástól eltérő, heti pihenőnapra elrendelt munkaidő egymáshoz való viszonya
„A gyakorlatban felmerülhet a kérdés, hogy a beosztástól eltérő, heti pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkaidő a ledolgozandó, munkaidőkeretben elrendelhető munkaidő mennyiségét csökkenti, vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.176/1999. számú határozata szerint:
„A munkaidőkeret a rendes munkaidő hosszát határozza meg, ezért a teljesítése szempontjából a rendkívüli munkavégzés nem vehető figyelembe, számításánál a heti pihenőnapon végzett munka tartamát figyelmen kívül kell hagyni.”
A szerző egy bírósági határozat ismertetésével azt érzékelteti, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés időtartama (például a pihenőnapon elrendelt munkavégzés időtartama)
- a munkáltató a beosztás szerinti (rendes) munkaidőben fennálló foglalkoztatási kötelezettségét nem érinti,
- a munkaidőkeretben elrendelhető, és a munkavállaló által ledolgozandó (teljesítendő) munkaidő mennyiségét nem csökkenti:
Dr. Pál Lajos karrierje:
Dr. Pál Lajos ügyvéd (Pál és Kozma Ügyvédi Iroda)
Több mint 30 éve foglalkozik munkajoggal.
Munkahelyek:
1984-1985: MTA tudományos továbbképzési ösztöndíjas (ELTE Munkajogi Tanszék)
1985-1990: Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő főosztály (főelőadó, csoportvezető)
1990: Alkotmánybíróság (tudományos munkatárs)
1990-1994: Munkaügyi Minisztérium (Munkajogi főosztályvezető)
1994-1998: ügyvéd
1998-2000: Szociális és Családügyi Minisztérium (jogi helyettes államtitkár)
2000-2001:Gazdasági Minisztérium (munkajogi kodifikációs miniszteri megbízott)
2001-2002: Miniszterelnöki Hivatal (humánpolitikai helyettes államtitkár)
2002-: ügyvéd (Pál és Kozma Ügyvédi Iroda)
Később részt vett a 2012-es új Munka Törvénykönyvét előkészítő szakmai csapatban is. Ügyvédként évtizedek óta tevékenykedik: hazai és külföldi tulajdonú vállalatok számára ad munkajogi, munkaügyi tanácsokat, illetve látja el képviseletüket. Részt vett minden jelentős munkajogi szabály (törvény) előkészítésében, így az új Munka törvénykönyvet előkészítő szakmai stábnak is tagja volt. Számos cikk, kommentár szerzője, rendszeresen oktat, előad.
A 2019..-ben már 16. alkalommal Visegrádon a Wolters Kluwer Kft. szervezésében megrendezésre kerülő „Munkajogi Konferencia „reklámarca". Privilégiuma közé tartozik a Konferencia megnyitó beszédének megtartása.
Dr. Pál Lajos (Forrás: https://munkajogikonferencia.hu/ Wolters Kluwer)
„Sajnos amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy egy szűk, néhány fős csoportnak, amely személyi összetételében nagy átfedést mutat a törvény szerzőivel, jelentős informális túlhatalma van a munkajog világában.
Ezen személyi körből néhányan jogi tanácsot adnak multinacionális cégeknek, majd megírják a munka törvénykönyvét, fontos hivatalos feladatokat látnak el (akár még a bíróságok környékén is), a joggyakorlatot befolyásoló munkajogi lapok szerkesztő bizottságában vesznek részt, munkajogi kommentárokat írnak, előadásokat tartanak, amelyeket a bírák is olvasnak, meghallgatnak.
Ugyanezen tevékenységek önmagukban nem kifogásolhatóak, sőt ezen tevékenységek bizonyos kombinációi sem kifogásolhatóak, de azért az kérdésként felvethető, hogy mennyire megnyugtató ez az informális hatalomkoncentráció jogállami, alkotmányossági szempontból?”
(Forrás: Merce.hu - Dr. Fodor T. Gábor munkajogász, ügyvéd cikke: Mi a baj a jelenlegi munkajogi szabályozással?)
A Törvényszéki bírák magatartása:
A munkáltató sem az elsőfokú eljárás során, sem az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében nem tett olyan tartalmú nyilatkozatot, hogy az Mt. 86. §-a (a munkaidő fogalma) nem tesz különbséget a rendes és a rendkívüli munkaidő között, ezért a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzés időtartama nem a "túlórakeret", hanem a munkaidőkeret részét képezi.
Ilyen tartalmú nyilatkozatot csak Dr. Pál Lajos tett, de csak a másodfokú (Törvényszéki) eljárás során, és csak az első (elnapolt) tárgyalási nap után két hónappal, közvetlenül a második tárgyalási nap előtt. Az állásfoglalás, ami a 2018. április 3.-i dátumot viselte a felperes április 9.-én délután 4 órakor, két nappal a tárgyalás (ítélethirdetés) előtt kapott meg e-mail útján.
A Törvényszék ítéletének a beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzésért megillető időarányos alapbért elutasító rendelkezése ugyanis az Mt. 86. §-ára hivatkozott.
Kérdés: A munkavállaló miért a második tárgyalási nap (a jogerős ítélet kihirdetése) előtt két nappal délután 4 órakor kapta meg Dr. Pál Lajos állásfoglalását?
Azért, hogy a téves (hamis) állásfoglalásra ne legyen ideje a munkavállalónak felkészülni és jogsértő jogerős ítélet születhessen?
Kérdés: Honnan tudta előre azt a munkáltató, hogy a másodfokú (Törvényszéki) eljárásban az első tárgyalási napon nem születik jogerős ítélet, és a tárgyalást el fogják napolni???
Mert különben az első tárgyalási nap előtt két nappal kapta volna meg a munkavállaló Dr. Pál Lajos állásfoglalását!
Kérdés: Ha a munkáltató a Törvényszéki tárgyaláson bevallotta azt, hogy szerződéses viszonyban áll Dr. Pál Lajossal, akkor a Budapest Környéki Törvényszék miért nem tartotta elfogultnak az állásfoglalást?
A munkavállaló a második Törvényszéki tárgyalási napon (válaszul Dr. Pál Lajos állásfoglalására) 8/F/2 szám alatt becsatolt egy a szakszervezetek és a munkáltató által aláírt közös nyilatkozatot, amelyben a munkáltató egyik leányvállalata elismerte, hogy a rendkívüli munkavégzés időtartama nem a munkaidőkeret része.
Kérdés: A Budapest Környéki Törvényszék az ítéletében miért nem tett erről említést, és az indokolásban miért nem részletezte, hogy az aláírt és becsatolt nyilatkozat (okirat) miért nem számított bizonyító erejűnek?
Kérdés: Amikor a felperes a bizonyító erejű közös nyilatkozatot átadta a tanács elnökének, Dr. Németh Renátának, akkor annak miért lett láthatóan ideges a tekintete, és miért nézett össze idegesen Dr. Sarudi Márta előadó bíróval?
A testbeszédük mindent elárult!
A háromtagú bírói tanács teljesen tisztában volt azzal, hogy az állásfoglalás törvénnyel ellentétes (contra legem) jogértelmezésen alapul, és miért két nappal a jogerős ítélet kihirdetése előtt kapta meg azt a munkavállaló.
Kérdés: A háromtagú bírói tanács elnöke, dr. Németh Renáta miért mondta azt szóban a munkavállalónak, hogy nem tud arról, hogy a Kommentár a Munka Törvénykönyvében az szerepelne, hogy a „munkaidőkeret a rendes munkaidő általános munkarendtől eltérő beosztása”?
Azért, hogy ne derüljön ki az igazság, - az, hogy a munkáltató és annak leányvállalatai szervezetében tizenháromezer (!) embert becsaptak és átvertek mivel a rendkívüli munkaidőben megvalósuló munkavégzés idejére csak a bérpótlékot kapták meg, az időarányos alapbért nem - a munkáltató tulajdonosa, a Magyar Állam hatalmával visszaélve minden aljas trükköt bevetett annak érdekében, hogy több milliárd forint kifizetését megakadályozza, a bűncselekményt eltussolja.
Ez egy Kádár és Rákosi korszakot felidéző koncepciós eljárás volt a munkavállalóval szemben, ahol a tisztesség és a becsület ismeretlen fogalomnak számított.
A másodfokú eljárásban a munkavállaló csak egy „alávaló söpredék” volt, akivel szemben bármit meg lehetett tenni, akit erővel el kellett taposni.
A munkavállaló bármit állíthatott, bizonyíthatott, a Magyar Állam politikai és gazdasági érdekeit tartalmazó jogerős ítélet már előre meg volt írva.
Nem a kabáthoz varrták a gombot, hanem a gombhoz a kabátot.
Kitüntetések, előléptetések:
Dr. Pál Lajos
2018. július hónapban - három hónappal a törvénnyel ellentétes (contra legem) jogértelmezésen alapuló Törvényszéki ítélet kihirdetése után - a 68. vasutasnap alkalmából Dávid Ilona a MÁV Zrt. akkori vezérigazgatója Dr. Pál Lajos ügyvédet - vélhetően "áldozatos" munkájáért - „A Vasútért kitüntetés”-ben részesítette.
Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre:
A peres eljárásban a munkáltató nevében eljáró Nemeskéri-Kutlán Endre jogtanácsos, aki végig vigyorogta a Törvényszéki eljárást 2018. októberben előléptették, a korábbinál magasabb pozíciót tölt be, a Társaság jogi igazgatói teendőit látja el.
Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre (Forrás: Internet)
Nemeskéri-Kutlán Endre a munkavállaló perében többek között azt is állította, hogy:
„Azt még kérem rögzíteni, hogy álláspontom szerint a munkavállaló keresete a Polgári Perrendtartásnak nem felel meg, tekintettel arra, hogy a bíróságtól megkapott keresetlevél példányon a munkavállaló keresetlevelét két tanúval nem hitelesítette."
„A káron szerzés tilalma elvének analógiájára is figyelemmel felfoghatatlan a munkáltató számára a munkavállalónak az állásidőre vonatkozó igénye, hiszen gyakorlatilag ugyanazon általa ténylegesen egyszer teljesített munkaidőre több mint kétszeres díjazást kíván megszerezni magának."
Nemeskéri-Kutlán Endre állítása értelmében az eredetileg a munkáltató által a szombati napra, mint rendes munkaidőnek vélt időtartamra kifizetett alapbér egyrészt a munkaidőkeretben le nem dolgozott óraszámokra, mint állásidőre járó alapbér formájában történő beszámítása, másrészt ezen felül az Mt. 101. § (3) bekezdése által érintett szombati napokra, mint rendkívüli munkavégzés időtartamára alapbér és bérpótlék megfizetése, vagyis az állásidő intézménye és a rendkívüli munkavégzés párhuzamos fennállása „felfoghatatlan" és az a káron szerzés tilalmába ütközik.
„Állásidő keletkezhet munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzéssel párhuzamosan is. Például, a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint 08.00–16.00-ig dolgozott volna, de valójában 07.00–15.00-ig végzett munkát. Ekkor - bár a napi munkaidő (mértéke) megegyezik a beosztás szerinti nyolc órával - a 07.00–08.00-ig teljesített munkavégzés rendkívüli munkaidőnek minősül, míg a 15.00-16.00 közötti időszak pedig állásidő lesz, mivel a munkavállaló beosztás szerinti munkaidőben nem végez munkát."
(Forrás: dr. Kovács Szabolcs cikke: Amit az állásidőről tudni kell)
„A munkáltató felelőssége, hogy a munkaidő-beosztást úgy készítse el, hogy az összes rendes munkaidő-óraszámot beossza (és le is dolgoztassa), és így elkerülje egyfelől az állásidőre járó alapbérfizetést [Mt. 146. § (1) bek.], másfelől azt, hogy rendkívüli munkaidőben kelljen elvégeztetnie a szükséges munkát."
(Forrás: Munkaügyi Levelek - Rendkívüli munkavégzés elszámolása rugalmas munkaidő-beosztás esetén)
Az alábbi két példából is világosan látszik, hogy az állásidő és a beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő párhuzamos fennállása lehetséges, az a gyakorlatban felmerülhet.
Példa2: A több műszakos munkarendben dolgozó munkavállaló az adott napi beosztása szerint 11 óra és 19 óra között végez munkát. A munkavállaló másnapi munkaidő beosztása reggel 6 órától 14 óráig tart. Ha az adott napon történő tényleges munkavégzés a 19 óra helyett 23 órakor fejeződik be, a munkavállaló csak a minimális 8 órás napi pihenőidő [Mt. 104. § (2) bek.] letelte után állítható újra munkába, azaz legkorábban másnap 7 órakor.
„A munkáltató terhére esik ugyanis, ha a munkavállaló foglalkoztatásának a beosztás szerinti munkaidőben nem tud eleget tenni. A munkáltató rendkívüli munkaidőt is csak úgy rendelhet el, hogy a minimális napi pihenőidő egybefüggően biztosítva legyen [Mt. 146. § (1) bek., MK 17.]."
(Forrás: Munkaügyi Levelek - Napi pihenőidő biztosítása)
A példa szerinti esetben az adott napon a 19 és 23 óra közötti időszakban megvalósuló munkavégzés időarányos alapbérrel és bérpótlékkal fizetendő beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a másnapi 6 és 7 óra közötti időszak pedig alapbérrel fizetendő állásidő lesz, mivel a munkavállaló az eredeti beosztása szerinti munkaidő egy részében nem végezhet munkát. A munkavállaló részére a másnapi munkavégzés befejezése után legalább (22 - 8) = 14 óra kompenzációs pihenőidő [Mt. 104. § (4) bek.] illeti meg.
„Ha a napi pihenőidő tartama alatt a munkavállalót rendkívüli munkaidőben munkavégzésre veszik igénybe, a pihenőidő újrakezdődik, és a munkavállaló addig nem állítható újra munkába, amíg az előírt legrövidebb pihenőidő tartama - megszakítás nélkül - meg nem valósul. Ha emiatt a munkavállaló nem állítható munkába a beosztása szerint, a kieső idő állásidőként számolandó el [Mt. 146. § (1) bek.]."
(Forrás: Munkaügyi Levelek - Napi pihenőidő értelmezése rendkívüli munkaidő teljesítése esetén)
Példa3: Munkaidőkeret alkalmazása során a munkavállaló az adott napon az előzetes beosztás szerint 8 és 20 óra között végezne munkát. Előző nap a munkáltató egyoldalúan közli, hogy a 8 óra helyett a munkát két órával korábban 6 órakor kell megkezdeni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztásra vonatkozó napi 12 órás korlát {Mt. 99. § (1) bek. a) pont] figyelembe vétele miatt a munkavállaló 20 óra helyett csak 18 óráig végezhet munkát. Ebben az esetben bár a napi munkaidő mértéke megegyezik a beosztás szerinti 12 órával a 6 és 8 óra közötti időszakban megvalósuló munkavégzés időarányos alapbérrel és bérpótlékkal fizetendő beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a 18 és 20 óra közötti időszak pedig alapbérrel fizetendő állásidő lesz, mivel a munkavállaló az eredeti beosztása szerinti munkaidő egy részében nem végezhet munkát.
A munkáltató 13.000 munkavállaló esetében kifizette a bérpótlékot, de Nemeskéri-Kutlán Endre perbeli állítása szerint a munkavállalónak ennek ellenére egy forint sem jár mert:
„A munkavállaló vasárnap rendes munkaidőben történő beosztása nem a készenléti jellegű munkakörére, hanem a megszakítás nélküli munkarendre tekintettel történt. Ebből kifolyólag a 101. § (3) bekezdése nem alkalmazható a munkavállaló esetében.
Ezen álláspontunkat támasztja alá a Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-irányítási Főosztálya a kérdéses jogszabályhely helyes értelmezésével kapcsolatosan kiadott álláspontja is. Eszerint akinek két jogcímen lehet elrendelni a vasárnapi munkavégzést, akkor a megszakítás nélküli tevékenység minősül speciálisnak, vagyis e jellegre és nem a készenléti jellegre tekintettel történik a vasárnapi rendes munkavégzés beosztása.
Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre perbeli állítása szerint egyértelmű, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkavégzést tulajdonképpen rendes munkaidőben történő munkavégzésnek kell tekinteni:
„Álláspontunk szerint egyértelmű, hogy a beosztástól eltérő munkaidőt elsődlegesen szerződés szerint teljesítendő munkaidőként (rendes munkaidőként) kell figyelembe venni, hiszen a rendkívüliség jellege nem többlet munkaidő formájában jelenik meg."
Dr. Nemeskéri-Kutlán Endre állításával szemben az igazság az, hogy a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés ideje minden esetben rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 107. § a) pont].
A szabályozás lényege ugyanis éppen az, hogy nem önmagában a teljesített munkaidő mértékének van jelentősége, hanem annak is, hogy azt a munkavállaló egyrészt a vele a törvényes határidőben, előre közölt beosztás szerint, másrészt minden beosztási korlátozás [jogszabályi háttér például Mt. 101. § (3) bekezdés] előírását betartva rendes munkaidőben dolgozza le.
De természetesen lDr. Nemeskéri-Kutlán Endre még tud ennél is mélyebbre süllyedni:
„Álláspontunk szerint az Mt. korábban hatályban volt 101. § (3) bekezdése Alaptörvény-ellenes, melyre tekintettel kérjük a Bíróságot, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróságnak a jogszabály alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló eljárását."
Ha még ennyi sem lenne elég, van lejjebb is:
„A perköltségünk körében előadjuk, hogy a 2017. január 17.-én kelt beadványunkban jelzett szakértői tevékenység költségén (bruttó 203.300 forint) felül további költségünk merült fel, ugyanis az újabb felperesi táblázatok elemzését leányvállalatunk további külön díjazás ellenében, egyedi szolgáltatásként végezte el. Ennek összege bruttó 254.000 forint volt.
A szakértői tevékenység fentiek szerinti költségére vonatkozó számlák másolatát a következő tárgyaláson kívánjuk becsatolni."
Nemeskéri-Kutlán Endre természetesen a „következő tárgyaláson" a 457.300 forint összegről „kiállított" számlákat „elfelejtette" becsatolni, azokat azóta sem csatolta be. Az ok teljesen egyértelmű: A számlák a valóságban nem léteztek...
No comment...
Nemeskéri-Kutlán Endre az idők során - a fehérgalléros bűnözőkre jellemző módon - rezzenéstelen arccal tanult meg a munkáltató érdekében a bíróságon hazudozni.
A gerinc véglegesen meghajlott és a nyelv sem a táplálkozás illetve a beszéd funkcióját tölti már be az Ő esetében.
Így az sem okozhat számára komoly lelkiismereti problémát, ha adott esetben "A jogszerű és hatékony foglalkoztatás lehetősége kollektív szerződésben" címmel előadást kell tartania.
Mért kell engem folyton hülyének nézni?
A kétezredik év felé
Mért kell engem folyton az orromnál vezetni ?
A kétezredik év felé
Mért kell nekem folyton befogni a számat?
A kétezredik év felé
Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni: csúnya dolog!
(Forrás: zeneszöveg.hu Beatrice - A kétezredik év felé)
A Felülvizsgálati eljárás:
Folytatás a 4. részben:
