Modernkori rabszolgatartás a MÁV-csoportnál?
Államilag szervezett és irányított, színlelt vállalkozási szerződéssel leplezett jogosulatlan munkaerő-kölcsönzés és munkabér „optimalizálás"?
A Kúria kirívóan arcpirító ítéletéről - 4. rész:
A 3. rész folytatása:
Iskolaszövetkezet = munkaerő-kölcsönzés?
Az iskolaszövetkezeti munka rendeltetése a nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézmény nappali tagozaton tanulmányokat folytató 25 éven aluli diákok munkalehetőségeinek a megteremtése, gyakorlati képzésük elősegítése.
Az iskolaszövetkezeti munkaviszony a szolgáltatást megrendelő harmadik fél szemszögéből tartalmilag megfelel a munkaerő-kölcsönzési szolgáltatásnak, viszont az iskolaszövetkezeti munka kedvezőbb közteher-viselési szabály alá esik.
„A tanulói, hallgatói jogviszony fennállásának az a jelentősége, hogy a kifizetésre kerülő bér vonatkozásában a diák erre tekintettel mentesül az egészségügyi- és a nyugdíjjárulék, valamint a munkaerő-piaci hozzájárulás megfizetése, az iskolaszövetkezet pedig a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás megfizetése alól. Amennyiben ez a jogviszony nem áll fenn, vagy a foglalkoztatás közben megszűnik, vagy nem a jogszabályoknak megfelelően kerül igazolásra, akkor mind a diáknak, mind a szövetkezetnek beáll a fenti közterhekkel kapcsolatos fizetési kötelezettsége.”
Így a nappali tagozaton iskolai tanulmányokat folytató diák-munkavállalók által is ellátható feladatok tekintetében a szolgáltatást fogadó, munkáltatói jogkörhöz is jutó harmadik fél (Megrendelő) szemszögéből az iskolaszövetkezeti munka jóval olcsóbb szolgáltatás egyrészt mint egy saját munkavállaló foglalkoztatása, másrészt a munkaerő-kölcsönzés keretében a kölcsönbeadótól szolgáltatási díj megfizetése ellenében kapott munkaerő alkalmazása. Így ha az iskolaszövetkezet a munkaerő-kölcsönzéshez hasonló módon adhatja át munkáltatói jogkört a szolgáltatást megrendelő harmadik fél részére, úgy indokolatlan versenyelőnyhöz juthat az általános szabályok szerint minden járulékot befizető kölcsönbeadókkal szemben.
„A munkaerő-kölcsönzéshez nagyon hasonló foglalkoztatás valósul meg az iskolaszövetkezeti munka során. … a tagok személyes közreműködésként munkavégzésre kötelesek, ami megvalósulhat munkaviszonyban, illetve egyéb jogviszonyokban is.
Az iskolaszövetkezet tagjai (diákok) tehát a szövetkezettel állnak jogviszonyban, de a munkavégzésre általában nem magánál a szövetkezetnél kerül sor, hanem egy harmadik félnél (megrendelőnél), akivel a szövetkezet egy bizonyos feladat ellátására (például szórólaposztás, árufeltöltés stb.) polgári jogi szerződést köt. A korábbi szabályozás alapján az iskolaszövetkezetnek nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy a tagjaik felett a munkáltatói jogokat átengedje a (diákokat fogadó) „Megrendelő"-nek.
Ezért, ha a munkaügyi ellenőrzés azt tapasztalta, hogy a (szolgáltatást fogadó) „Megrendelő” (a munkaviszony sajátosságainak megfelelően) közvetlenül utasítja, ellenőrzi a „diákmunkásokat”, úgy tiltott munkaerő-kölcsönzést állapított meg.
Ezt a gyakorlatot a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette (Lásd például LB Mfv.II.10.156/2007/2.)
Mivel azonban életszerűtlen volt, hogy az iskolaszövetkezet képviselője útján irányítsa a munkavégzést a „Megrendelő"-nél, ezért a törvény 2011. augusztus 1-től az iskolaszövetkezetek számára is lehetővé tette a munkáltatói jogkör átadását."
Forrás: Dr. Kártyás Gábor - Munkaerő-kölcsönzés az új Mt. alapján (2013)
„Az iskolaszövetkezet olyan speciális szövetkezet, mely tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban álló diákok számára munkavégzésre, valamint gyakorlati képzésre biztosít lehetőséget. Az így létrejövő határozott időre szóló jogviszonynak három szereplője van: a diák (munkavállaló), az iskolaszövetkezet (munkáltató), valamint a szolgáltatás fogadója (megrendelő).
Habár a munkáltatói jogokat az iskolaszövetkezet, mint munkáltató gyakorolja, a törvény a szolgáltatás fogadójának is utasításadási jogot biztosít. A munkavállaló munkavégzési kötelessége teljesítésének tartama alatt azonban a szolgáltatás fogadója gyakorolja, illetve teljesíti azokat a munkáltatót megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket, amelyek a munkaidővel, pihenőidővel és ezek nyilvántartásával kapcsolatosak.
Látható, hogy az iskolaszövetkezeti jogviszony a munkaerő-kölcsönzéssel számos rokon tulajdonságot felmutat. A munkaerő-kölcsönzéshez hasonlóan három szereplős jogviszonyról van szó, a munkavállaló a munkáltatóval köt munkaszerződést, munkát azonban nem számára végez.
Iskolaszövetkezet esetében a munkaerő-kölcsönzéstől eltérően a szolgáltatás fogadója szolgáltatást és nem munkavállalót fogad. A munkavállaló által végzett munka irányítása, ellenőrzése ennek megfelelően nem száll át a szolgáltatás fogadójára, aki csak a „munkavégzéshez szükséges fizikai környezetet biztosítja” (Mfv.10829/2011/6).
Az iskolaszövetkezeti jogviszony elhatárolását segítheti, hogy annak alanyi oldalán munkavállalóként kizárólag diák jelenhet meg, valamint az minden esetben határozott időre szól (de lehet 5 évnél hosszabb). Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a két jogviszonyban az átfedések dominálnak.
Nem véletlen, hogy a jogalkalmazás (Mfv.10151/2012/6), illetve a munkaügyi ellenőrzés is küzdött a megfelelő elhatárolással, utóbbi sok esetben az iskolaszövetkezeti jogviszonyt az önálló (sui generis), atipikus munkavégzési formaként való definiálásáig jogellenes munkaerő-kölcsönzésnek minősítette és szankcionálta."
Forrás: Dr. Kéri Ádám (KRS Ügyvédi Iroda) -
„Fontos jogi kérdés, hogy mely előfeltételek teljesülése esetén veheti igénybe a szolgáltatás fogadója a diák munkaerejét. A szövetkezeti törvény szerint az iskolaszövetkezet és a tagja közötti gazdasági együttműködést, a személyes közreműködés módját – az alapszabály keretei között – a tagsági megállapodásban kell meghatározni, melynek tartalmaznia kell azokat a konkrét feladatokat, amelyek az iskolaszövetkezeti tag személyes közreműködési körébe tartoznak (Szövtv. 10/A. §).
Az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja (szövetkezeti tag) személyes közreműködését az iskolaszövetkezet által harmadik személy részére nyújtott szolgáltatás (külső szolgáltatás) keretében is teljesítheti [Szövtv. 10/B. § (1) bekezdés].
A szabályozásnak (2016. szeptember 1-jei hatállyal) a Munka Törvénykönyvéből a Szövetkezeti Törvénybe történő áthelyezése mit sem változtat azon a körülményen, hogy de facto a konstrukció munkaerő-kölcsönzést leplez.
10/B § (3) A külső szolgáltatás nyújtása során a külső szolgáltatás fogadója az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagját közvetlenül utasíthatja. Az utasításadási jog kiterjed különösen a feladatteljesítés módjának, idejének és ütemezésének meghatározására.
Az iskolaszövetkezet ugyanis ellenértékért átengedi tagjának munkaerejét harmadik személy részére."
Forrás: Dr. Horváth István -
Diákmunka - Az iskolaszövetkezeti szolgáltatás igénybevétele (Adó Szaklap 2017/12-13)
Munkaerő-kölcsönzés iskolaszövetkezeti jogviszonnyal történő leplezése:
| Határozat napja | Ügyszám | Fő | Kiszabott bírság | Ellátott munkakör | Felperes |
| 2006 04 12 | Mfv.II.10.390/2005/3. | 12 | 1.200.000 | adminisztratív adatrögzítés | Iskolaszövetkezet |
| 2008 01 16 | Mfv.II.10.156/2007/2. | 23 | 500.000 | betanított éttermi dolgozó | Iskolaszövetkezet |
| 2009 10 14 | Mfv.II.10.158/2009/3. | 44 | 1.000.000 | telefonos ügyfélszolgálat, adminisztratív adatrögzítés | Szolgáltatást fogadó |
| 2012 11 07 | Mfv.II.10.829/2011/6. | 12 | ? | betanított éttermi dolgozó | Szolgáltatást fogadó |
| 2013 02 06 | Mfv.II.10.012/2012/7. | ? | 2.000.000 | betanított éttermi dolgozó | Iskolaszövetkezet |
| 2014.07.09 | Mfv.II.10.121/2014/5. | 8 | ? | betanított éttermi dolgozó | Szolgáltatást fogadó |
A Kúria álláspontja ebben a kérdéskörben
A fenti hat határozat elolvasása után az alábbi következtetésekre juthatunk:
A szolgáltatást fogadó (munkaviszonyon kívül álló) harmadik fél (Megrendelő) csak a munkavégzéshez szükséges fizikai környezetet biztosíthatja a szolgáltatást nyújtó Vállalkozó (Iskolaszövetkezet) alkalmazásában álló, munkát végző munkavállaló (diák) részére.
A munkáltatói jogkört kizárólag a szolgáltatást nyújtó Vállalkozó (Iskolaszövetkezet) vagy annak képviselője (kirendeltség-vezető, csoportvezető, diákvezető, kapcsolattartó, mentor, stb.) gyakorolhatja a Megrendelő által biztosított fizikai környezetben (például étteremben) történő munkavégzés esetén is.
E tekintetben nem elég csak az adminisztratív teendők (munkaidő-beosztás elkészítése) elvégzése, a munkát végző munkavállalók (diákok) viselkedésének és hozzáállásának a megfigyelése, a munkavégzés alkalomszerű ellenőrzése, szükséges a munkafolyamatokhoz értő, speciális szakismeret megléte a munkavégzés irányításához és ellenőrzéséhez.
A szolgáltatás tárgya valamely konkrét feladat ellátása, elérendő eredmény létrehozása, és nem alárendelt, utasítható munkaerő munkavégzés céljából másik munkáltató részére történő átengedése.
Ha a szolgáltatást fogadó (Megrendelő) a munkaviszonyra jellemző munkáltatói jogkört is (utasítás, irányítás, ellenőrzés) gyakorol a szolgáltatást nyújtó (Vállalkozó) alkalmazottja, vagyis a munkavállaló (diák) felett, akkor a Vállalkozó és a Megrendelő között megkötött Vállalkozási Szerződés színlelt, tehát semmis, mert annak célja nem szolgáltatás nyújtása a Megrendelő számára, hanem alárendelt utasítható munkaerő biztosítása, a munkáltatói jogkör átengedése a Megrendelő részére, vagyis munkaerő-kölcsönzés.
A munkaerő-kölcsönzés megvalósulását, a munkaviszony megállapíthatóságát nem zárja ki a szolgáltatást nyújtó Vállalkozó (Iskolaszövetkezet) képviselőjének, kapcsolattartójának a jelenléte (közvetítői szerep), az utasítási jog részbeni megosztása:
„A szerződéses kapcsolatok vizsgálata és a jogviszony minősítés során kiemelt jelentősége van az utasítási és ellenőrzési jogoknak, ez az egyik legfontosabb kérdés a minősítés során. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság az Mfv. II. 10.390/2005/3. számú felülvizsgálati döntésében rámutatott önmagában az nem teszi a jogviszonyt jogszerűvé, hogy a Vállalkozó által kijelölt személy az, aki a munkavállalókkal az utasításokat közli akkor, ha ez a személy pusztán a Megrendelő „szócsöve” és valójában a konkrét utasítások a Megrendelőtől származnak.
A konkrét ügyben döntő volt, hogy valójában ki volt az aki, a munkarend meghatározása, a munka módjára és minőségére vonatkozó utasítási és ellenőrzési jogot gyakorolta, a munkavégzéshez kapcsolódó valódi iránymutatás kitől származott."
Forrás: Máriás Attila, Muhoray Beáta -
Színlelt szerződéssel történő munkaerő kölcsönzés a munkaügyi ellenőrzések tükrében (2016)
Az Alkotmánybíróság végzése:
3146/2013. (VII. 16.) AB
Az Alkotmánybíróság tanácsa szerint nem alaptörvény ellenes a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság azon ítélete (Mfv.II.10.829/2011/6.), amely szerint a Munkaügyi Hatóság (OMMF) ellenőrzése alkalmával az 1996. évi Munkaügyi Ellenőrzésről szóló Törvény (Met.) 1. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján munkaviszonyt állapított meg a Vállalkozó (Iskolaszövetkezet) alkalmazásában álló munkavállaló és a munkaviszonyon kívül álló Megrendelő között, ha az munkáltatói jogkört is gyakorolt a papíron csak szolgáltatást nyújtó munkavállalók (diákok) felett.
Bejelentés nélküli (fekete) foglalkoztatás esetén a munkaviszony megállapítása:
EBH2010. 2261. (Mfv.II.10.394/2010.)
A Legfelsőbb Bíróság határozata értelmében a bejelentés nélküli (fekete) foglalkoztatás - amelynek során életveszélyes sérüléssel járó munkahelyi baleset is bekövetkezhet - hatóság általi feltárása esetén a munkaviszony megállapítása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az érvényesen (vagy akár érvénytelenül) megkötött „Vállalkozási Szerződés" alapján formálisan (papíron) melyik fél vállalta el a szolgáltatás, illetve a tevékenység (munka) elvégzését, hanem annak van perdöntő jelentősége, hogy az érintett munkavállalók ténylegesen
- kinek a telephelyén,
- kinek az érdekében,
- kinek a szervezése és irányítása alatt,
- kinek az utasítása alapján és
- kinek az ellenőrzése mellett
végezték el a munkát.
„… nincs jelentősége a (fővállalkozó) felperes és a D. Sz. Kft. (mint alvállalkozó) közötti vállalkozói szerződés létrejötte körülményeinek, vagy érvényességének, mert a munkavállalók a felperes telephelyén, a felperes érdekkörében és alkalmazottjának utasításai alapján és ellenőrzése mellett végeztek munkát, így ezen felek között a munkaviszony ténylegesen létrejött.
A munkavégzés a felperes szervezésében, irányítása és ellenőrzése alatt zajlott, illetve az eszközök egy részét is a felperes biztosította. A munkaügyi bíróság mindezen körülményeknek helytállóan tulajdonított perdöntő jelentőséget.”
A Kúria ítélete:
A Kúria tanácsának elnöke, Dr. Hajdu Edit felperes esetében szakított mind a Munkaügyi Ellenőrzés során kialakult és mind a Kúria által korábban következetesen kialakított és egységesen alkalmazott ítélkezési gyakorlatával, amikor ez esetben ítéletének indokolásában kimondta, hogy:
„E (személypénztári) feladatok végzése a MÁV Zrt. alperes munkaszervezetén belül történt függetlenül attól, hogy annak infrastrukturális feltételeit a MÁV-Start Zrt. biztosította, és a feladatra vonatkozó előírásokat ő határozta meg, és az ellenőrzésre is ő volt munkavállalói útján jogosult.
A munkavégzés hiányosságai miatt a MÁV Zrt. alperes alkalmazott felperessel szemben hátrányos jogkövetkezményt, a személypénztári feladatok módszertanának elsajátítására is a MÁV Zrt. alperes iskolázta be a felperest, és biztosította annak költségét a perbeli adatok alapján.
Mindezekre tekintettel a felperes a MÁV Zrt. alperessel állt munkaviszonyban, részére végzett munkát. A munkaviszony megállapításához szükséges tartalmi elemek a MÁV Zrt. alperes vonatkozásában álltak fenn.
A MÁV Zrt. alperestől a MÁV-Start Zrt. alperes által megrendelt személypénztárosi feladatellátás a MÁV-Start Zrt. alperes részéről történő ellenőrzése nem minősül a felperes felé irányuló megosztott munkáltatói jogkör-gyakorlásnak sem.
A bíróságoknak a határozatukat mindig a szükséges mértékben kell megindokolniuk, ennek körét pedig az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A törvényszék álláspontját kifejtette a logika és okszerűség követelményének betartásával értékelve a bizonyítékokat és helytállóan jelölte meg a hivatkozott jogszabályokat is. Az Alkotmánybíróság kifejtette ezzel összefüggésben, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége különösen nem az indítványozott szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata" [30/2014. (IX.30.) AB határozat].
A döntés elvi tartalma
A munkaszerződésben nem szereplő de a felek szóbeli megállapodása alapján huzamosabb időn keresztül ellátott feladattal a munkakör módosul, amit nem érint a munkaszerződés írásbeli módosításának hiánya.”
A felperes véleménye a Kúria arcpirító ítéletével kapcsolatban:
A Kúria az ítéletében arra a jogi következtetésre jutott, hogy nem jön létre munkaviszony a MÁV Zrt. (mint anyavállalat) munkavállalója és a MÁV-Start Zrt. (mint leányvállalat) között az anyavállalattól kiszervezett (érdekköréből, profiljából kikerült) személyszállítási tevékenység alacsonyabb forgalmú telephelyein az anyavállalat saját munkavállalói által változatlan módon történő további elvégzése esetén, ha az anyavállalat menedzsmentje a leányvállalattal megkötött vállalkozási szerződés alapján ellenérték fejében a tevékenység elvégzését elvállalja, de annak elvégzéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeivel (infrastruktúra, szakértelemmel rendelkező saját alkalmazott) nem rendelkezik.
Az ügyben eljáró Kúria a Törvényszéket követve a tényállásból arra a logikai ellentmondásokat tartalmazó helytelen jogi következtetésre jutott, hogy a MÁV Zrt. rendelkezett az általa elvállalt szolgáltatáshoz szükséges feltételekkel. A tényállásból nem volt hajlandó arra az ésszerű és logikus jogi következtetésre jutni - amely egyben perdöntő körülménynek is számítana -, miszerint a Személyszállítási Üzletági tevékenység kiszervezése után a MÁV Zrt., mint Pályavasúti Társaság úgy vállalta el a „Menetjegy-értékesítési és Számadópénztári tevékenységet”, mint szolgáltatást, hogy annak irányításához, ellenőrzéséhez feltétlenül szükséges szakértelemmel saját maga már nem rendelkezett.
A Kúria iratellenesen, a tanúvallomások szándékos figyelmen kívül hagyásával jutott arra a kirívóan okszerűtlen következtetésre, hogy
- a MÁV Zrt., mint „Pályavasút” irányításával a kiszervezett személyszállítási tevékenység továbbra is ellátható volt, rendelkezett az általa elvállalt szolgáltatáshoz szükséges feltételekkel,
- a MÁV-Start Zrt. infrastruktúrát biztosított a MÁV Zrt. számára,
- a felperes a belföldi személypénztári munkakört a MÁV Zrt. részére, annak munkaszervezetén belül végezte el,
- a munkaviszony megállapításához szükséges tartalmi elemek a MÁV Zrt. alperes vonatkozásában álltak fenn
A tényállásból levonható az az észszerű, racionális és logikus következtetés, hogy 2007. óta a Magyar Állam tulajdonában álló MÁV Zrt. semmivel nem járult hozzá az általa kiszervezett (érdekköréből, profiljából kikerült) Személyszállítási Üzletági tevékenység (jegyértékesítési tevékenység) elvégzéséhez, csupán szolgáltatás nyújtását színlelve munkaerőt biztosított bújtatott ellenérték fejében az alacsonyabb forgalmú állomásokon a kiszervezés miatt az infrastruktúrát megöröklő, de munkaerő nélkül maradt MÁV-Start Zrt. részére.
A személyszállítási tevékenység kiszervezése után a MÁV Zrt. a formálisan elvállalt tevékenységet a valóságban irányítani, ellenőrizni már nem tudta, mivel a szakértelemhez feltétlenül szükséges személyi feltétel (pénztárellenőr, pénztárvizsgáló) munkáltatói jogutódlás által a MÁV-Start Zrt. létszámába került át, és az elvállalt tevékenység irányításához, ellenőrzéséhez szakértelemmel rendelkező munkavállalót saját maga egyáltalán nem foglalkoztatott. A MÁV-Start által megörökölt infrastruktúrához köthető jegykészlet, menetjegytekercs és a váltópénz tekintetében a felperesnek a MÁV-Start felé kellett teljes anyagi felelősséget vállalnia „Felelősségvállalási Nyilatkozat” alapján.
A szakértelem hiányát igazolta a per folyamán többször bemutatott MÁV-Start Zrt. által kiadott „Parancskönyv” is, amiben minden alkalommal kizárólag a pénztárellenőr utasításai szerepeltek és az Ő aláírása volt látható. A MÁV Zrt. által becsatolt Pénztárnapló kivonat tanúsága szerint egyértelműen megállapítható volt, hogy felperes személypénztári munkavégzésének ellenőrzését - a Kúria által sem vitatottan – a munkaköri elnevezéséből eredően is kizárólag a pénztárellenőr volt jogosult ellenőrizni. Ezért a MÁV Zrt. az elvállalt szolgáltatással kapcsolatban a munkáltatói jogkört is kénytelen volt átadni bújtatott módon a szolgáltatást megrendelő MÁV-Start Zrt. részére, aki a kapott jogkört munkavállalói (pénztárellenőr, pénztárvizsgáló) útján gyakorolta a felperes felett.
A felperes által több (kapcsolt) munkaköri feladat egyidejűleg történő elvégzése, nem jelentheti azt, hogy minden egyéb körülménytől függetlenül csak és kizárólag egy munkáltató nevében és érdekében történhet a munkavégzés, ha egyes munkaköri feladatok tekintetében megállapítható az, hogy a munkáltatói jogkört további fél is gyakorol felperes felett.
A Kúria az ítéletének indokolásában iratellenesen mellőzi azt a tényt, hogy a MÁV-Start Zrt. nem csak a feladatra vonatkozó előírásokat határozta meg, hanem a munkaviszonyra jellemző konkrét utasításokat is adott felperes számára, mivel a feladat irányításához szükséges szakértelemmel a MÁV Zrt. nem rendelkezett.
A pénztárellenőr, mint a szolgáltatás megrendelőjének alkalmazottja a felperessel, mint a szolgáltatást elvállaló munkáltató (vállalkozó) alkalmazottjával papíron jogviszonyban nem állt, de ténylegesen munkáltatóként viselkedett vele szemben, mintha felperes is - hasonlóan a nagyobb forgalmú telephelyein munkáltatói jogutódlással érintett belföldi személypénztáros munkakörű munkavállalóihoz - a MÁV-Start Zrt. saját alkalmazottja lenne.
A MÁV-Start Zrt. a kiszervezés következtében „megörökölt” gazdasági egységet (infrastruktúrát) a Kúria állításával ellentétben nem a MÁV Zrt. részére biztosította, hanem a személypénztárban a pénztári feladatot ellátó felperes munkavállaló részére.
Tanúvallomás igazolta - amit alperesek sem vitattak -, hogy a menetjegy készlet a MÁV-Start tulajdonát képezte (az biztos nem került átadásra a MÁV Zrt. részére), amiért a felperesnek, mint belföldi személypénztáros munkakört is betöltő munkavállalónak „Felelősségvállalási Nyilatkozat” alapján teljes anyagi felelősséget kellett vállalnia a MÁV-Start Zrt. felé.
„Azért a MÁV-Start Zrt. felé kellett a felelősséget vállalnia a felperesnek, mert a jegykészlet nem a MÁV Zrt., hanem a MÁV-Start tulajdona."
Szintén tanúvallomás igazolta, hogy a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág Forgalmi Szakágánál (akivel a felperes munkaviszonyban állt) a kiszervezést követően a belföldi személypénztáros munkakört ellátó munkavállalókat már nem a MÁV Zrt. foglalkoztatta.
„a MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág Forgalmi Szakágánál nem foglalkoztattunk már személypénztáros munkakörű munkavállalókat”
A Munkaügyi Bíróság ítéletének indokolása szerint:
„A perben feltárt adatok, bizonyítékok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy 2007. július 1.-től, (a MÁV-Start Zrt. gazdálkodó szervezet létrehozásának idejétől) a belföldi személypénztáros munkakör az alperes szervezetében megszűnt és a MÁV-Start Zrt. szervezetébe került át."
A Törvényszék és a Kúria is kapcsolt (kettős) munkakört állapított meg felperes esetében, de a tanúvallomás igazolta, hogy a kiszervezést követően a belföldi személypénztári munkakört ellátó munkavállaló foglalkoztatója (munkáltatója) nem a MÁV Zrt. volt.
A kapcsolt munkakör megállapítása konkrétan azt jelenteti, hogy a felperes forgalmi szolgálattevői munkakör mellett ellátta a személyszállítási tevékenységhez köthető belföldi személypénztáros munkakört is.
A MÁV Zrt. alperes nem véletlenül állította azt az egész eljárás során, hogy a felperes nem látott el belföldi személypénztári munkakört, hanem a személypénztár kezelése beletartozott a forgalmi szolgálattevő által elvégzendő feladatok közé.
A MÁV Zrt. fellebbezésében is szerepel az, hogy:
„A felperes forgalmi szolgálattevői munkakörben dolgozott T. állomáson. Ennek a munkakörnek a hagyományosan a részét képezték és képzik a személypénztár kezelése.”
A kiszervezést követően a személyszállítási tevékenység további elvégzése már nem a MÁV Zrt., mint „Pályavasút” profiljába tartozott, hanem a külön erre a célra létrehozott új gazdálkodó szervezetnek, a MÁV-Start Zrt.-nek lett a feladata.
A MÁV-Start Zrt. szervezetébe, létszámába tartozó, formálisan a „Megrendelő” alkalmazásában állónak nevezett pénztárellenőr,
- akinek rendszeresen, hetente kötelező volt a MÁV-Start Zrt által kiadott P. 5. számú belső utasítás előírásai szerint a belföldi személypénztáros munkakörű munkavállalók ellenőrzése,
- akinek kötelessége volt felperes számára rendszeresen, minden hónapban konkrét elvégzendő feladatokat meghatározni, például a hó közi és a hó végi pénztári zárlat elkészítésének idejét (hónap, nap),
- akinek kötelessége volt minden hónap végén a hó végi pénztári anyagot bevétel-ellenőrzés céljából beszállítani,
- akinek a felperes kasszájában található 5.000 forint tekintetében váltópénz-ellenőrzési kötelezettsége volt,
- aki a munkavégzés minőségével kapcsolatosan felmerülő kifogásait nem a szolgáltatást elvállaló munkáltatóval közölte, hanem helyette annak tudta nélkül munkáltatóként viselkedve közvetlenül a feladatot ellátó munkavállaló részére – az egyénileg vezetett „Pénztárnapló”-ban - közölt írásban kifogásokat,
- aki jogosult volt a felperessel szemben felelősségre vonást kezdeményezni,
a Kúria ítéletében leírtakkal ellentétben
- nem a MÁV Zrt. által elvállalt Jegyértékesítési Tevékenység végrehajtását ellenőrizte, hanem helyette mint Munkáltató (foglalkoztató) pénztárellenőrzésre jogosult alkalmazottja munkaköri kötelezettségét teljesítette akkor, amikor a P. 5. sz. belső utasítás szerint felperes munkavégzését ellenőrizte, az ellenőrzés tartalmilag kiterjedt a munkavégzés minden elemére.
- nem a szolgáltatás tárgyára, nem az elérendő eredmény tekintetében adott utasításokat a vele polgári jogviszonyban álló MÁV Zrt., mint Vállalkozó részére, hanem helyette közvetlenül a felperes munkavállaló részére adott utasításokat - például a Pénztárnaplóban, vagy a Parancskönyvben - az elérendő eredményt megvalósító valamennyi munkafolyamatokra, a munka megszervezésére (váltópénz-ellenőrzés, hó közi és hó végi zárlat rendszeres ellenőrzése, díjszabási változások alkalmazása, szociál- és üzletpolitikai kedvezmények változásai, stb.),
- nem a munkaviszonyon kívül álló harmadik fél, a megrendelő képviselője volt, hanem a személypénztári tevékenységet ténylegesen irányító foglalkoztató (munkáltató), a MÁV-Start Zrt. pénztárellenőrzésre jogosult munkavállalója.
A felperes munkavállaló felett a munkáltatói jogkört (utasítási, irányítási, ellenőrzési jogkör) a formálisan elvállalt személypénztári tevékenység tekintetében a pénztárellenőr és a pénztárvizsgáló ugyanolyan módon gyakorolta, mint a nagyobb forgalmú állomásokon szolgálatot teljesítő, a MÁV-Start Zrt. létszámába munkáltatói jogutódlással átkerülő belföldi személypénztári munkakört ellátó „saját alkalmazásban álló” munkavállalóival szemben.
A nagyobb forgalmú telephelyeken a MÁV-Start Zrt. alkalmazásában álló belföldi személypénztároséval teljesen azonos munkaköri feladatokat látott el felperes, amit azonos módon, azonos körülmények között végzett el.
A Munkaügyi Bíróság ítéletének indokolása szerint:
Azt, hogy a felperes részben ténylegesen a MÁV-Start Zrt. részére végzett munkát az alábbiak igazolják:
P. F. és G. Z. tanúk vallomásai alapján megállapítható volt, hogy a felperes belföldi személypénztári munkáját, feladatait a MÁV-Start Zrt. irányította és ellenőrizte.
A pénztárellenőr e feladatkörben a MÁV-Start Zrt. munkavállalójaként a MÁV-Start Zrt. nevében járt el.”
A Kúria ítéletének értelmében felperes felett a munkáltatói jogkört a belföldi személypénztári munkakör vonatkozásában is az a MÁV Zrt., mint Pályavasúti Társaság gyakorolta, akinek ellenőrzésre kijelölt, illetve ellenőrzésre jogosult munkavállalói (forgalmi koordinátor, állomásfőnök) 2003 évtől kezdődően - amikor a még egységes MÁV Zrt. szervezetén belül az Európai Unió által előírt keresztfinanszírozás kötelező megszüntetése érdekében különvált a Személyszállítási és a Pályavasúti Üzletág - az alperesek által sem vitatottan
- kizárólag a Pályavasúti tevékenységhez köthető forgalmi szolgálattevői munkakör vonatkozásában adtak felperesnek utasításokat, csak ezzel a munkakörrel kapcsolatban ellenőrizték a felperes munkavégzését,
- a személypénztár ellenőrzéséhez szükséges szakvizsgával nem rendelkeztek,
- az érintett munkavállalók, így a felperes pénztárnaplóját soha nem látták,
- a MÁV-Start Zrt. által kiadott P. 5. sz. belső utasításban előírt hóközi és a hóvégi pénztári zárlat elkészítésének helyességét, felperes egyéb munkavégzését soha nem ellenőrizték,
- a munkavállalók, így a felperes kasszájában lévő 5.000 forint váltópénzzel kapcsolatban váltópénz-ellenőrzést soha nem végeztek,
- a forgalmi irodától elkülönülő pénztárhelyiségbe be sem léphettek, mivel a belépésre jogosultak körét a MÁV-Start Zrt. jogosult volt egyoldalúan meghatározni. Így a pénztárkezelőn kívül csak a MÁV-Start Zrt. alkalmazásában álló pénztárellenőr és pénztárvizsgáló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók voltak jogosultak a pénztárhelyiségbe belépni, ott tartózkodni.
A Kúriának nem lehet mérlegelési jogköre a munkaviszony megállapításának tekintetében, mivel a törvény, valamint az ítélkezési (bírói) joggyakorlat is egyértelműen kimondja azt, hogy:
A munkaügyi hatóság jogosult hatósági ellenőrzés során megállapított tényállás alapján a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló jogviszony, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolat minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a 3/B. § (2) bekezdése szerinti nem foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt. Munkaügyi Ellenőrzésről szóló Törvény (Met.) 1. § (5) bek.
... a munkavállaló foglalkoztatója (munkáltatója) az, aki a tevékenységet a munkahelyen ténylegesen irányítja. Munkaügyi Ellenőrzésről szóló Törvény (Met.) 1. § (6) bek.
A munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni, a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és munkabért fizetni. Mt. 42. § (2) bek. a) - b) alpont
Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre. A színlelt megállapodás semmis, ha pedig más megállapodást leplez, azt a leplezett megállapodás alapján kell megítélni. Mt. 27. § (1) - (2) bek.
Önmagában a munkaszerződés, mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony. BH1997. 152.
A szerződéseket nem elnevezésük, hanem tényleges tartalmuk alapján kell elbírálni, minősíteni. BH2002. 504.
Vállalkozási szerződésnek és (határozott időre kötött) munkaszerződésnek egymástól való elhatárolása BH1991. 128.
Ha a munkavállalók a munkáltató munkaeszközeivel, az általa meghatározott időben és helyen, az utasításai szerint végezték a munkát, a felek között nem megbízási, hanem munkajogviszony állt fenn (Ptk. 474. §, Mt. 1. §). EBH2001. 576.
A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának - nem elnevezésének - meghatározására terjed ki. A munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól [Mt. 1. §, 76. §, 103. §]. EBH2002. 677.
Ha a jelentős fakitermelésre vállalkozó munkaadó vezetője a munkavállalót kiszállította a munkahelyre, motorfűrészt és védőfelszerelést bocsátott a rendelkezésére, és ezt a munkavállaló elfogadta, a felek között munkaviszony jött létre. BH2003. 264.
Ha a munkáltató és a magánszemélyek között létrejött szerződés tartalma szerint munkaviszony állt fenn, azt a szerződést kötő felek akarata sem vonhatta ki a munkajog szabályai alól. A szerződéses szabadság elve ugyanis a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki [1996. évi LXXV. tv. 1. § (4) bek.]. BH2003. 432.
A szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből, vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni. Ha a felek munkaszerződésüket úgy bontják fel, hogy helyette a lényeges tartalom megváltoztatása nélkül ugyanarra a feladatra megbízási szerződést kötnek, jogviszonyukat továbbra is munkaviszonynak kell minősíteni [Ptk. 207. § (1) bekezdés; Mt. 102. § (2)-(3) bekezdés, 103. § (1)-(4) bekezdés]. BH2005. 102.
Munkaviszony fennállása akkor is megállapítható, ha a tevékenységet a jellege folytán a munkavállalónak önállóan kell végeznie, azonban a munkaviszonyt megalapozó további lényeges körülmények megállapíthatók (1992. évi XXII. törvény 1. §, 102. §, 103. §). EBH2005. 1235.
Ha a rendszeres munkavégzés szolgálatvezénylés alapján, meghatározott helyen és időben, a munkavégzés módjára is kiterjedő utasítás, ellenőrzés mellett, óradíj ellenében történt, az megfelelt a munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltségnek (1992. évi XXII. törvény 75/A. §). EBH2005. 1337.
A munkaviszonyra jellemző legfontosabb jogok és kötelezettségek bizonyítottsága esetén a munkaszerződés egyes elemeinek a megbízási szerződéssel való azonossága nem teszi lehetővé a munkaviszony helyett megbízásra irányuló jogviszony megállapítását (1992. évi XXII. törvény 102. §, 103. §). BH2006. 92.
A megbízási szerződésnek nevezett, de a munkaviszonyra jellemző ismérvekkel megvalósult munkavégzésre irányuló szerződés elnevezése ellenére munkaszerződésnek minősül (1992. évi XXII. törvény 1. §). BH2008. 198.
Amennyiben valamely munka elvégzésére a fővállalkozó alvállalkozási szerződést köt, a munkát végző munkavállalók azonban nem az alvállalkozóval állapodnak meg a munkavégzésről, azt nem az alvállalkozó, hanem a fővállalkozó szervezi, irányítja és biztosítja a munkafeltételeket, a fővállalkozó az alvállalkozóval kötött szerződése ellenére nem hivatkozhat arra, hogy a munkaviszony az alvállalkozóval jött létre [1992. évi XXII. törvény 76. § (2) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény 84. § (5) bekezdés]. EBH2010. 2261.
A Kúria ítéletében indokolatlanul és szándékosan felnagyította azt az általa fontos munkáltatói szerepnek kikiáltott körülményt, hogy a felperest a MÁV Zrt. iskolázta be a személypénztári továbbképző tanfolyamra, és fizette meg annak költségét, valamint a hátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozatot is a MÁV Zrt. írta alá.
Ezek viszont nem változtatnak azon a sziklaszilárdnak tekinthető tényen, hogy a személypénztári feladatok tekintetében a MÁV-Start Zrt. munkáltatói jogkört szerzett, munkáltatóként viselkedve felperes munkáját irányította és ellenőrizte.
Teljesen egyértelmű, hogy az alperesek a felperes és a MÁV-Start Zrt. között írásba foglalás nélkül is érvényesen létrejött munkaviszonyát leplezni szándékozták, ezért nyilvánvaló, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a jogosulatlan munkaerő-kölcsönzésre, munkaszerződés nélküli foglalkoztatásra utaló jegyeket különféle módon elfedjék.
Ezért a munkáltatói határozatot ilyen esetben a MÁV-Start Zrt. nevében eljárva a MÁV Zrt. alkalmazottja írja alá, és a tanfolyam költségét is a MÁV Zrt. fizeti meg papíron.
A munkáltatói határozatot aláíró Forgalmi Csomóponti Vezető, akinek nincs szakvizsgája, szakértelme a kiszervezett személyszállítási tevékenység tekintetében, ebben az esetben valójában csak a MÁV-Start Zrt. „szócsövének" szerepét játszotta el, amikor aláírta a munkáltatói határozatot. A valódi iránymutatás ugyanis a szakértelemmel rendelkező MÁV-Start Zrt.-től származik.
Ha a fegyelmi határozatot a MÁV-Start Zrt. írta volna alá, valamint a tanfolyam költségét is a MÁV-Start Zrt. viselte volna, akkor az nyílt és egyértelmű beismerése lett volna annak, hogy a felperes valójában a MÁV-Start Zrt. munkavállalója is. De természetesen ennek beismerése, bevallása nem állt az alperesek érdekében, szándékában.
A Kúria sem tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy az alperesek a 2007. illetve 2008.-ban egymással megkötött vállalkozási (polgári jogi) szerződéseinek szó szerinti értelmezése még munkaerő biztosításáról szólt:
„A Pályavasút (MÁV Zrt.) a megbízás szakszerű végrehajtásához szükséges munkaerőt (pályavasúti pénztárkezelőt), - aki a forgalmi tevékenység ellátása mellett az értékesítési és számadópénztári tevékenységet látja el - , akkor biztosítja, ha..."
Az ügyben eljáró bíróságok ítéleteit figyelembe véve elmondható az, hogy a felperes nem tudott érvényt szerezni a jognak ebben a típusú állami berendezkedésben. Alperesek tulajdonosa ugyanis a Magyar „Maffia” Állam.
Van-e annak a szónak valódi jelentése kis hazánkban, hogy jogbiztonság, jogállam?
